"Kérlek, ne bánts, mint anyu és apu." Mondta félelemmel teli hangján. Erre összeráncoltam a szemöldökömet.
"Nem szokásom bántani kislányokat, édesem. Hol vannak a szüleid?" Kérdeztem nyugodtan.
"Nem tudom. Azt mondták, nem tudtam otthon maradni." Mondta kislányos hangján.
"Van-e valami oka, hogy itt hagytak?" Kérdeztem.
"Azt mondták, hogy nőjek fel egyedül. Mit jelent ez?" Kérdezte ártatlanul. Összeszorult a szívem. Milyen szülők ezek?
"Semmit. Mi a neved, kicsim?" Kérdeztem újra.
"Lauren, uram," mondta. Ó, uramnak nevezett!
"Tudod, hány éves vagy?" Kérdeztem.
"Három" mondta és feltartotta a 3 ujját, jelezve, hogy ő 3 lehet. Én mosolyogva bólintottam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése