"Meg kell tanulnod, hogy van, amikor igenis egyedül maradsz, és senki sem fogja majd a kezed, nem mondják azt, hogy elég vagy, és az egyetlen dolog, amiből erőt meríthetsz, az saját magad. De tudod mit? Ez a legjobb dolog, ami történhet veled. Megedződsz, megerősödsz, és onnantól egy dolog biztos: nincs az a csapás, ami úgy össze tudna törni, hogy ne tudnál felállni. Tudod, miért? Mert magadból szerzed az erőt, és nem másból." ~Oravecz Nóra


2013. június 10., hétfő

Chapter 3

*Harry szemszöge*

Hangokra ébredtem a szobámban.
"Olyan édesen alszik"
"Simon nem mondhat nemet!"
"Muszáj örökbe fogadnunk!"
Kinyitottam a szememet, és a fiúkkal találtam szembe magamat. Lauren még az édesek álmát aludta a kezemben.
"Jó reggelt Hazz!" mondta Louis. Bólintottam.
"Reggelt!" morogtam a szokásos reggeli hangomon.
"Föl kell kelned! Emlékszel?"  mondta Liam. Rászegeztem a tekintetemet, mutatva, hogy folytassa. "Simon beleegyezése!" mondta enyhén mérges arckifejezéssel.
"Oh, persze!" mondtam. Ránéztem Laurenre, aki még mindig aludt. Rámosolyogtam. "Olyan imádnivaló!" mondtam,amire a fiúk csak aprót bólintva mosolyogtak. Niall elvette a karjaimból Lau-t, hogy fel tudjak öltözni. Már bent voltam a fürdőszobában, amikor meghallottam Lauren hangját.
"Hol van Apuci Hazz?" kérdezte vékony hangján. Mosoly húzódott a számra.
"Mindjárt visszajön!" mondta neki Niall. Felöltöztem és kiléptem az ajtón. Lau kinyújtotta a kezét, jelezve, hogy fogjam meg. Átvettem Niall-től, és ráültettem a csípőmre.
"Megetetted?" kérdeztem. Niall helyeselve biccentett a fejével. A fiúk beszélgetni kezdtek, én meg közben Laurent nevettetni próbáltam. Ránézett a hajamra, amit már pillanat múlva meg is érintett. Egy "Azta" szó kíséretében elkezdett játszani a fürtjeimmel. Megfogtam a még gyengéd karjait, amik ez én kezemhez képest ötször is belefért volna. Elkezdett nevetni. Bingo!
"Most már elmondhatom, hogy ti ketten jöttök ki egymással legjobban!" mondta Zayn. Mosolyogni kezdtem. Miközben mosolyogtam, kijöttek az arcomon a szokásos gödröcskék. Lau ezt észrevette, és érdeklődően figyelni kezdte őket. Én csak kuncogtam egyet Laurenen.
"Ti ketten elválaszthatatlanok lettetek! Nem hagyhatjuk, hogy Simon elvigye innen ezt a csöpséget!" kiáltotta Louis és megmutatta Laurennek a szuperhős felét, Lau csak furcsán nézte  őt. Mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés.
"Akkor induljunk!" mondta Zayn. Felöltöztettem Laurent, majd kifelé vettük az irányt mindannyian. Louis önként vállalkozott, hogy ő vezessen. Beleültettem Laurent az ölembe és becsatoltam magamat a biztonsági övvel. Lau az apró testével teljes fordulatot vett és így szembe került velem. Rám mosolygott, és rádőlt a mellkasomra. Ráraktam a kezemet a hátára, és simogatni kezdtem, amíg el nem aludt.

*Simon irodája*

Felsétáltunk az emeletre, ahol Simon irodája van. Mikor beléptünk az ajtón éppen iszogatta a teáját. Végignézett rajtunk és mikor megállapodott a szeme rajtam, és Laurenen a szemöldöke a homlokára szaladt.
"Ki ő?" kérdezte, rámutatva Laura.
"Nos...pont ezért jöttünk." mondta Liam.
"Azért jöttetek, hogy megkérdezzétek, hogy ki ő?" kérdezte.
"Nem! Mi tudjuk,  hogy ki ő!" mondta Niall. Nevettem volna Simon érthetetlenségén, de túl fáradt voltam.
"Akkor elmondjátok, vagy találgassak?" kérdezte Simon türelmetlenül.
"Ő Lauren." mondtam."A buszmegállóban találtam. Egyedül." folytattam. Simon bólintott, jelezve, hogy folytassam. Óvatosan befogtam Lau fülét. "A szülei otthagyták őt." mondtam. Levettem a kezeimet a parányi füleiről, majd nyugtatásképpen rámosolyogtam.
"Azt gondoltuk, hogy örökbefogadjuk, de ahhoz kell az engedélyed." mondta Louis. Simon keményen nézett minket pár másodpercig, majd Laurenre nézve enyhültek az arcvonásai, és bólintott.
"Rendben fiúk! Beleegyezek!" mondta. Összepacsiztunk a fiúkkal. "De csak akkor mondok igent, ha vigyázni fogtok rá, és ezzel a dologgal be tudnátok bizonyítani az embereknek, hogy nem vagytok beképzeltek!" magyarázta nekünk Simon. Szaporán bólogattunk, és egy "köszönjük" kíséretében ujjongva hagytuk el az épületet.

*A lakásban*

Miután hivatalosan is örökbefogadtuk Laurent, rögtön visszasiettünk a lakásunkba. Leültettem Laut a kanapéra, de nam sokáig ült ott, mivel szaladgálva fedezte fel az új lakását.
"Fiúk! Nem felejtettünk el valamit?" kérdezte Louis. Ránéztünk és egy kis gondolkodás után találgatni kezdtünk.

"A méltóságodat?"

"A haj termékeket?"

"Toy Story maraton?"

"Nandos, ingyen csirkeszárnyak, oldalán krumplival és mellé kólával?" mondta Niall. Mindenki kérdőn nézett rá. "Mivan? Zayn meg azt mondta, hogy haj termékek!" vágta rá Niall.
"Nos, igen, de Harry meg azt mondta, hogy Louis méltóságát!" tiltakozott Zayn.
"Liam meg azt mondta, hogy Toy Story maraton!" tiltakoztam én is.
"Srácok! Szerintem pedig Laurennek felejtettünk el ruhákat venni!" mondta Louis túlkiabálva minket.
"Ohh..." mondtuk egyszerre.

*A bevásárlóközpontban*

Louis nagyon be volt zsongva a vásárlástól. ?ás és más boltokba vonszolt minket. Miután megvettünk mindent Laurennek, elmentünk egy olyan boltba, ahol magunknak is tudunk vásárolni. Egész idő alatt én fogtam Laut, és közben Louis mutatta nekem a felsőket.
"Hazza!" szólt Lau. Ránéztem.
"Igen Édesem?" kérdeztem.
"Fáradt vagyok!" mondta, miközben a szemét dörzsölte.
"Aludj el nyugodtan! Nem sokára az ágyban leszel!" mondtam neki! Bólintott, és rárakta a fejét a vállamra, majd becsukta a szemét. Simogatni kezdtem a hátát és nemsokára sikerült elaludnia. Csendes horkolást is hallottam Laurentől, amin csak mosolyogni tudtam. Később a fiúk is végeztek a vásárlással. Miikor kiléptünk az üzlet ajtaján, egyre több rajongó kezdett el követni minket. Meg is lepődtem azon, hogy Lauren még mindig aludt, ahhoz képest, hogy az összes rajongó sikongatni kezdett. Mindenkitől azt a kérdést hallottam, hogy miért tartok a kezemben egy kisgyereket. Próbáltam nem reagálni, hanem minél hamarabb hazajutni.

*A lákásban*

Mikor visszaértünk már este 7 óra volt. Átöltöztettem Laut az új pizsamájába, és lefektettem az ágyba. Betakartam és adtam egy puszit a homlokára. Átöltöztem az én saját pizsamámba, majd bemásztam az ágyba. Úgy helyezkedtem el, hogy Lauren biztosan ne essen le az ágyról. Átraktam a kezemet a másik oldalára, így Lau közelebb húzódott hozzám. Pár perc múlva sikerült is elaludnom.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok manók! :DD Nagyon - nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett rám várni, csak hát most év vége van, ezért nagyon bele kellett húznom... Tudom, hogy nagyon sablonos duma, de ez az igazság... :/ De most jön a jó hír! Mivel már jövőhéten nincs suli, ezért sűrűbben fogom hozni a részeket! :DD Minimum minden héten egyet vagy kettőt. ;D És a másik dolog... Nem hiszem el hogy már van 500 oldalmegjelenítésem! Woow!! *0* Nagyon jók vagytok csajok! ;) Na akkor ennyi is lenne!! Engesztelésül pénteken (vagy hétvégén) hozom a kövi részt! :DD És komizni még mindig ér!!




2 megjegyzés: