Chapter 7. [1 of 2]

Vérfagyasztó sikításra ébredtem. Kiugrottam az ágyból, és rögtön le is estem a földre. Felnyögtem, majd felálltam, és a zaj irányába vánszorogtam. Odasétáltam Lauren-hez, és felkaptam.
"Shh. Semmi baj, apuci itt van!" suttogtam, miközben a hátát simogattam és a karjaim között ringattam Őt. Lassan kezdett lecsillapodni a sírása. A feje a vállamon pihent, és úgy éreztem, a fáradságtól rángatózott néhány alkalommal. Leültettem, majd a füle mögé sepertem néhány hajszálat, és a karjaim közé zártam. Dúdoltam pár lassú számot, és próbáltam elaltatni Laurent. Megpusziltam a feje tetejét, és visszafektettem az ágyba.
"Ááá!" hallottam Louis sikítását.
"Csöndet, Louis!" intettem le a barátomat.
"Azt nem lehet, Hazz!" mondta megpöccintve a homlokomat. Megdörzsöltem a homlokom, majd lassan felültem, óvatosan a karjaim közt tartva Laurent.
"Miért? Csinálunk ma valamit?" kérdeztem.
"Mi nem, csak én megyek Eleanor-ral a moziba. Megnézzük a Tökéletes Hangot. Mindenki azt mondta, hogy nagyon vicces, amióta bejött Anglia mozijaiba." bólintottam és Lau-hoz fordítottam a fejem. "Látod? Mindenkinek van valami programja mára. Csak nekünk nincs. Szerintem kezdek öregedni." vállat vont, és egy nagy vigyor ült ki az arcomra.
"Szóval azt mondod, hogy csak én meg Lau leszünk ketten?" kérdeztem izgatottan.
"Igen, viszont ne feledkezz meg rólam, mert nem sokára én is jövök vissza." ment végig a hálószobán a gardrób felé.
"Megpróbálom."mondtam. Éppen a pólóját vette fel, mikor hirtelen megállt és felém fordult.
"Eleanor szeretné látni Laurent, szóval a film után őt is hazahozom." megint bólintottam. Louis lesétált a lépcsőn és mikor hallottam az ajtócsapódást, tudtam, hogy Louis már elment, így nincs itthon senki. Lauren még mindig aludt. Lesétáltam a nappaliba, ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel a karjaimban alvó pici lányt. Lefektettem a kanapéra és leültem mellé, majd vártam, hogy felébredjen. A Tv-t halkan hallgattam, viszont nem ment semmi jó sorozat. Sóhajtottam, majd kinéztem az ablakon. Még mindig sötétség borult az égre. Nem értem, hogy Louisnak miért kellett kora hajnalban elmennie, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy ezen rágódjak.

Mikor felébredtem a kanapén találtam magamat. Körbenéztem, és Laurent pillantottam meg mellettem ugyan abban a pozícióban, ahogyan én feküdtem. Az egyik keze lelógott, miközben hason feküdt. Az apró ujját édesen szopta, mintha az élete múlna rajta. Egy pillanatra eszembe jutott anya és Gemma. Tudnak már Laurenről? Valószínűleg holnap elmegyünk hozzá és bemutatom nekik Őt.
"Apu?" egy aprót ugrottam az ijedségtől. Ránéztem és hirtelen magához ölelt az aprócska kezeivel.
"Mi a baj manó?" kérdeztem, miközben a mellettünk lévő takarót magunk köré tekertem.
"Sokáig oda néztél és nem pislogtál." mutatott az ablak felé. Mosolyogtam és megsimítottam a kézfejét.
"Bocsi, babygirl! Máskor nem fordul elő." mondtam. "Vissza szeretnél aludni?" mosolyogtam rá.
"Nem. A játékaimmal szeretnék játszani!" tapsolt egyet a kezével, és rám emelte a szemeit.
"Csak most keltél fel, és már is játszani akarsz?" kérdeztem.
"Igen." állt föl, és ugrálni kezdett.
"De a gyerekeknek szüksége van az energiára." morogtam majd felkaptam a karjaim közé. Felvittem az emeletre, ahol a játékok sorakoztak.

----------------------------------------------
Itt is lenne a 7. résznek az első fele. :) jó olvasást! Majd ma vagy holnap rakom fel a második felét. ;)♥