"Meg kell tanulnod, hogy van, amikor igenis egyedül maradsz, és senki sem fogja majd a kezed, nem mondják azt, hogy elég vagy, és az egyetlen dolog, amiből erőt meríthetsz, az saját magad. De tudod mit? Ez a legjobb dolog, ami történhet veled. Megedződsz, megerősödsz, és onnantól egy dolog biztos: nincs az a csapás, ami úgy össze tudna törni, hogy ne tudnál felállni. Tudod, miért? Mert magadból szerzed az erőt, és nem másból." ~Oravecz Nóra


2013. szeptember 28., szombat

Chapter 8 [2 of 3]

"Nem!" kiáltották egyszerre. Kezdett bosszantó lenni.
"Szeretnénk visszakapni a gyerekünket, vagy hívjuk a zsarukat!" vette elő a telefonját a férfi.
"Esküszöm, ha hozzá mernek érni a kislányomhoz, én tartóztatom le magukat!" figyelmeztettem őket. Jó érzés volt mondani, hogy Lauren az ÉN lányom.
"A mi lányunk!" vágta rá a nő.
"Ahhoz képest, hogy nem akarták megtartani, nagyon ragaszkodnak hozzá." mondtam, abban a tudtában, hogy Lauren hallja.
"De most már akarjuk Őt!" nyújtotta a kezét a férfi.
"Soha nem adom vissza önöknek. Soha!" sziszegtem. A férfi előrelépett, és megpróbálta kivenni Laurent a kezeim közül. Amelyik kezemmel éppen nem fogtam a csöppséget, meglöktem a férfit, ezáltal elvesztette az egyensúlyát és megbotlott. "Azt mondtam, hogy ne érjen hozzá!"
"Az én lányom, szóval akkor érhetek hozzá amikor akarok!" állt mellé a nő, és ahogy a férje tette, próbálta kivenni a kezemből Laurent. Odaadtam gyorsan Liamnek a kislányt, és feléjük fordultam.
"Próbálják meg." Tettem keresztbe e kezem.
"Mi?" kérdezték értetlenül.
"Próbálják meg elvenni Laurent, és nézzék meg, hogy mi történik." magyaráztam. Vállat vont és megint előre lépett. A kezével a kicsi felé nyúlt, hogy felvegye, de rőteljesen ellöktem, és ennek következtében a földre esett. Mérgesen fújtatott egyet, és felállt, majd megpróbált megütni.
"Kérlek ne bántsd apucit!" hallottam Lauren sikoltását a férfi mögül, de figyelmen kívül hagyta a mondatot és meglendítette az öklét, ami az arcomban landolt. Kicsit megszédültem, és megkapaszkodtam a mögöttem lévő szekrényben. Felpillantottam, és a férfi önelégült arcával találtam szemben magam. A számban enyhén vas ízű folyadékot éreztem, ami az orromból folyt. Remek. Sikerült betörnie az orromat.
"Nem ütök meg idegeneket, addig amíg nem bántják a családomat, vagy engem." szorítottam ökölbe a kezemet.
"Harry." szólt Liam mögüllem. "Légy erősebb!" bíztatott.
"Már az vagyok." legyintettem és dühtől fortyogva néztem a férfi arcát. Az öklömmel arcon ütöttem a férfit, és a nő elsikoltotta magát. Amikor megütöttem, abban a pillanatban egy pukkadó hangot hallottam. A pofája a férfinek kék és zöld volt. Ezt vártam. Szarkasztikusan horkantott egyet és felsziszegett, mikor hozzáért az arcához. Ha azt hiszitek, hogy ezzel vége volt, akkor tévedtek. Hirtelen felémfordult és az álkapcsomat célozta meg. A földre estem és erős fájdalmat éreztem a szám környékén.
"Bácsi! Hagyd békén apucit" ordíotta Lauren. Rá se fittyentett a kislányra majd hasonütött, majd mégeszer. "HAGYD ABBA!" kiáltotta sírva Lauren.

--------------------------------------------------------------------
Itt is lenne a rész. :) Kicsit rövid, de remélhetőleg ezen a héten felrakom a következőt! :D Komikat kéreeeek! ;) c:  xx

4 megjegyzés:

  1. istenem hozd már a kövi részt megöl a kíváncsiság!!;) én csak most találtam meg ezt a blogot de nagyon jó<3 de elég régen volt új rész szval mikor lesz??:) *---*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. <33 Elkezdtem írni, remélhetőleg minél hamarabb fent lesz! :) És köszönöm!<33

      Törlés
  2. Nagyon nagyon jó ez a blog!Gyorsan hozd a kövit:)

    VálaszTörlés