*Harry szemszöge*
"Olyan imádnivaló!" mondta Louis. Bólintottam, és lenéztem a karjaimban alvó Lauren-re.
"Szerintem is." mondta Zayn.
Bevittem Laurent a szobámba és lefektettem az ágyamra, hogy kényelmesebben tudjon aludni. Lesétáltam a földszintre, majd leültem a nappaliba a fiúkhoz, akik éppen az Ellen Showt nézték.
"Holnap el kell menni vásárolni Laurennek." mondta Louis. Mindenki bólogatni kezdett.
"De először el kell mennünk Simonhoz, hogy szóljunk neki Laurenről, mielőtt mi lennénk a törvényes szülei." mondta Liam. Oh, tényleg.
"Persze." mondtam. "Szerintetek, mit fog erről az egészről gondolni?" folytattam.
"Valószínüleg nem fogja érdekelni. Láttad, hogy azt sem érdekelte, hogy Louis, meg Harry nyilvánosan fogtosták egymás seggét, majd felrakták Twitterre, ahol az egész világ látja." mondta Zayn, majd rám, és Louisra nézett.
"Nos, ez teljesen más." érveltem
"Te tudod..." motyogta Niall.
"Neked is van kép a fenekedről, Niall, szóval pofa be!" mondta Louis szúrós tekintettel.
"Srácok! Ne veszekedjünk! Durva napunk volt. Most éppen egy gyerek lakik nállunk, aki nem rosszabb, mint egy meztelenül járkáló Harry." mondta Liam. Bólintottam, majd sóhajtottam egyet, de ott bujkált a szám sarkában egy apró mosoly. Felálltam, majd elköszöntem a fiúktól, és a szobám felé vettem az irányt, hogy holnap korán fel tudjak kelni, és meg tudjam látogatni Simont.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tudoom, hogy nagyon rövid lett, de most csak ennyit tudtam egyszerre lefordítani. Sorryy Guys... De holnap hozom a kövi részt, mert szüneeet van! Juhúúú! :D Amúgy köszönöm a visszajelzéseket, hogy tetszik, sokat jelent nekem, és ez ad erőt, hogy le tudjam fordítani nektek!! :D De komikat még mindig nem kapok, szóval hajrááá, csak pár billentyűlenyomás, és kész is van egy komment!! :D
2013. március 30., szombat
2013. március 29., péntek
Chapter 1
*Harry szemszöge*
"Harry!" szólt Louis a földszintről. Felnyögtem, miközben lassan szálltam ki az ágyból még mindig egy szál boxerben. Lesétáltam a konyhába, ahol a fiúk voltak.
"Igen, asszonyom?" kérdeztem viccelődve, de Louis komoly tekintete mellett nem sikerült.
"El tudsz menni a boltba?" Kérdezte. Leesett állal figyeltem. Ez komoly?
"Miért nem a fiúk mennek el vásárolni?" Tiltakoztam amellett, hogy én mennyek el a boltba.
"Mert Niall túl sok kaját venne, Liam épp twitcam-ezik a rajongókkal, Zayn és Perrie elmentek, én meg megbeszétem Eleanorral, hogy 2 perc múlva skype-olunk." mondta és beleivott egy pohár tejbe. Felnyögtem.
"Renben. De nem én megyek a kötvetkező alkalommal!" Mondtam megforgatva a szememet. Felmentem az emeletre, majd felvettem egy egyszerű fehér rövidujjú pólót, egy csőszárú farmernadrágot, egy fehér coverse-vel. Felkaptam a kulcsot, és az autómhoz sétáltam. Beszálltam, és a legközelebbi Supermarket-hez vezettem. Minden dolgot vettem amire szükség volt, majd kifelé vettem az irányt az autóhoz. Miközben sétáltam a járdán megláttam valami nagyon szokatlant. Megláttam egy kislányt, ahogyan a buszmegállóban ül egyedül. Nézte a földet, és a lábait lógatta lefelé a padról. Tehetetlenül és magyányosan ücsörgött. Odasétáltam hozzá. Miközben közeledtem, szép lassan felemelte a fejét és rámnézett azokkal a gyönyörű, nagy szemeivel.
"Kérlek, ne bánts, mint anyu és apu." Mondta félelemmel teli hangján. Erre összeráncoltam a szemöldökömet.
"Nem szokásom bántani kislányokat, édesem. Hol vannak a szüleid?" Kérdeztem nyugodtan.
"Nem tudom. Azt mondták, nem tudtam otthon maradni." Mondta kislányos hangján.
"Van-e valami oka, hogy itt hagytak?" Kérdeztem.
"Azt mondták, hogy nőjek fel egyedül. Mit jelent ez?" Kérdezte ártatlanul. Összeszorult a szívem. Milyen szülők ezek?
"Semmit. Mi a neved, kicsim?" Kérdeztem újra.
"Lauren, uram," mondta. Ó, uramnak nevezett!
"Tudod, hány éves vagy?" Kérdeztem.
"Három" mondta és feltartotta a 3 ujját, jelezve, hogy ő 3 lehet. Én mosolyogva bólintottam."
"Na, gyere velem!" mondtam, és felé nyújtottam a kezemet, de ő nem mozdult. " Igérem, hogy nem foglak bántani!" nyugtattam meg.
" Kisujj eskű?"kérdezte, és felmutatta az apró kisújját.
"Kisujj eskü." mondtam, és én is felmutattam az ujjamat. Elmosolyodott, majd a karjaimba vettem. Felkuncogott, és odasétáltam vele a kocsihoz.
"Hova megyünk, uram?" kérdezte. Aprót nevettem rajta.
" Hívj csak Hazza-nak. Elviszlek, és bemutatlak a zenésztársaimnak." mondtam. Szerintem adoptálni fogom ezt a kislányt.
"Hazza? Nagyon furcsa neved van." mondta. Felnevettem. Beleültettem az ülésbe, és becsatoltam az övét. Szükségem lesz egy gyerekülésre, mert ez így nem biztonságos. Bekapcsoltam a rádiót, ahol épp a Live While We Are Young következett. Lauren elkezdte énekelni, de nem értettem tisztán, mert össze-vissza hablatyolt mindent. Ez nem a megfelelő szám arra, hogy ő ezt el tudja énekelni. felnevettem, mikőzben leparkoltam a ház elé. Kiszálltam, és a bejárati ajtóhoz siettem, kezemben Laurennel, és még plusz öt szatyorral. Kinyitottam az ajtót, és mindenki odasietett hozzám. Azonnal megálltak, mikor meglátták Laurent.
"Mi a -" kezdte Niall, de félbeszakítottam, mielőtt valami csúnyát mondott volna Lauren előtt.
"Mi a FRANC, Niall, mi a FRANC!" mondtam komolyan. Niall csak legyintett egyet megadás képpen.
"Miért van nállad egy gyerek?" kérdezte Liam. Gondolom már végzett a twitcammel.
"Egyedül találtam a buszmegállóban. És a neve Lauren" mondtam, miközben leraktam a bevásárló szatyrokat a konyhapultra, és megölelgettem Laurent. Felkuncogott, és visszaölelt.
"Hol vannak a szülei?" kérdezte Niall. Befogtam Lauren fülét.
"Otthagyták egyedül az utcán." mondtam szemrehányóan. Feláll a hátamon a szőr, ha rágondolok, hogy milyen szülők is ezek.
"Akkor lesz egy új családtagunk?" kérdezte Liam izgatottan, és fel-le ugrált. "Persze, ha a többiek is beleegyeznek" vette komolyra a témát és kérdőn a fiúkra nézett.
"Rendben, de ha azt mondják, hogy nem, akkor is itt fog maradni! mondtam, és magamhoz öleltem az apró, törékenyt kislányt.
Sziasztok! Ez lenne az első fejezet...:)) Ha tetszett a komikért nem harapok! ;)
"Harry!" szólt Louis a földszintről. Felnyögtem, miközben lassan szálltam ki az ágyból még mindig egy szál boxerben. Lesétáltam a konyhába, ahol a fiúk voltak.
"Igen, asszonyom?" kérdeztem viccelődve, de Louis komoly tekintete mellett nem sikerült.
"El tudsz menni a boltba?" Kérdezte. Leesett állal figyeltem. Ez komoly?
"Miért nem a fiúk mennek el vásárolni?" Tiltakoztam amellett, hogy én mennyek el a boltba.
"Mert Niall túl sok kaját venne, Liam épp twitcam-ezik a rajongókkal, Zayn és Perrie elmentek, én meg megbeszétem Eleanorral, hogy 2 perc múlva skype-olunk." mondta és beleivott egy pohár tejbe. Felnyögtem.
"Renben. De nem én megyek a kötvetkező alkalommal!" Mondtam megforgatva a szememet. Felmentem az emeletre, majd felvettem egy egyszerű fehér rövidujjú pólót, egy csőszárú farmernadrágot, egy fehér coverse-vel. Felkaptam a kulcsot, és az autómhoz sétáltam. Beszálltam, és a legközelebbi Supermarket-hez vezettem. Minden dolgot vettem amire szükség volt, majd kifelé vettem az irányt az autóhoz. Miközben sétáltam a járdán megláttam valami nagyon szokatlant. Megláttam egy kislányt, ahogyan a buszmegállóban ül egyedül. Nézte a földet, és a lábait lógatta lefelé a padról. Tehetetlenül és magyányosan ücsörgött. Odasétáltam hozzá. Miközben közeledtem, szép lassan felemelte a fejét és rámnézett azokkal a gyönyörű, nagy szemeivel.
"Kérlek, ne bánts, mint anyu és apu." Mondta félelemmel teli hangján. Erre összeráncoltam a szemöldökömet.
"Nem szokásom bántani kislányokat, édesem. Hol vannak a szüleid?" Kérdeztem nyugodtan.
"Nem tudom. Azt mondták, nem tudtam otthon maradni." Mondta kislányos hangján.
"Van-e valami oka, hogy itt hagytak?" Kérdeztem.
"Azt mondták, hogy nőjek fel egyedül. Mit jelent ez?" Kérdezte ártatlanul. Összeszorult a szívem. Milyen szülők ezek?
"Semmit. Mi a neved, kicsim?" Kérdeztem újra.
"Lauren, uram," mondta. Ó, uramnak nevezett!
"Tudod, hány éves vagy?" Kérdeztem.
"Három" mondta és feltartotta a 3 ujját, jelezve, hogy ő 3 lehet. Én mosolyogva bólintottam."
"Na, gyere velem!" mondtam, és felé nyújtottam a kezemet, de ő nem mozdult. " Igérem, hogy nem foglak bántani!" nyugtattam meg.
" Kisujj eskű?"kérdezte, és felmutatta az apró kisújját.
"Kisujj eskü." mondtam, és én is felmutattam az ujjamat. Elmosolyodott, majd a karjaimba vettem. Felkuncogott, és odasétáltam vele a kocsihoz.
"Hova megyünk, uram?" kérdezte. Aprót nevettem rajta.
" Hívj csak Hazza-nak. Elviszlek, és bemutatlak a zenésztársaimnak." mondtam. Szerintem adoptálni fogom ezt a kislányt.
"Hazza? Nagyon furcsa neved van." mondta. Felnevettem. Beleültettem az ülésbe, és becsatoltam az övét. Szükségem lesz egy gyerekülésre, mert ez így nem biztonságos. Bekapcsoltam a rádiót, ahol épp a Live While We Are Young következett. Lauren elkezdte énekelni, de nem értettem tisztán, mert össze-vissza hablatyolt mindent. Ez nem a megfelelő szám arra, hogy ő ezt el tudja énekelni. felnevettem, mikőzben leparkoltam a ház elé. Kiszálltam, és a bejárati ajtóhoz siettem, kezemben Laurennel, és még plusz öt szatyorral. Kinyitottam az ajtót, és mindenki odasietett hozzám. Azonnal megálltak, mikor meglátták Laurent.
"Mi a -" kezdte Niall, de félbeszakítottam, mielőtt valami csúnyát mondott volna Lauren előtt.
"Mi a FRANC, Niall, mi a FRANC!" mondtam komolyan. Niall csak legyintett egyet megadás képpen.
"Miért van nállad egy gyerek?" kérdezte Liam. Gondolom már végzett a twitcammel.
"Egyedül találtam a buszmegállóban. És a neve Lauren" mondtam, miközben leraktam a bevásárló szatyrokat a konyhapultra, és megölelgettem Laurent. Felkuncogott, és visszaölelt.
"Hol vannak a szülei?" kérdezte Niall. Befogtam Lauren fülét.
"Otthagyták egyedül az utcán." mondtam szemrehányóan. Feláll a hátamon a szőr, ha rágondolok, hogy milyen szülők is ezek.
"Akkor lesz egy új családtagunk?" kérdezte Liam izgatottan, és fel-le ugrált. "Persze, ha a többiek is beleegyeznek" vette komolyra a témát és kérdőn a fiúkra nézett.
"Rendben, de ha azt mondják, hogy nem, akkor is itt fog maradni! mondtam, és magamhoz öleltem az apró, törékenyt kislányt.
Sziasztok! Ez lenne az első fejezet...:)) Ha tetszett a komikért nem harapok! ;)
2013. március 23., szombat
Chapter 1 [RÉSZLET]
"Kérlek, ne bánts, mint anyu és apu." Mondta félelemmel teli hangján. Erre összeráncoltam a szemöldökömet.
"Nem szokásom bántani kislányokat, édesem. Hol vannak a szüleid?" Kérdeztem nyugodtan.
"Nem tudom. Azt mondták, nem tudtam otthon maradni." Mondta kislányos hangján.
"Van-e valami oka, hogy itt hagytak?" Kérdeztem.
"Azt mondták, hogy nőjek fel egyedül. Mit jelent ez?" Kérdezte ártatlanul. Összeszorult a szívem. Milyen szülők ezek?
"Semmit. Mi a neved, kicsim?" Kérdeztem újra.
"Lauren, uram," mondta. Ó, uramnak nevezett!
"Tudod, hány éves vagy?" Kérdeztem.
"Három" mondta és feltartotta a 3 ujját, jelezve, hogy ő 3 lehet. Én mosolyogva bólintottam."
"Nem szokásom bántani kislányokat, édesem. Hol vannak a szüleid?" Kérdeztem nyugodtan.
"Nem tudom. Azt mondták, nem tudtam otthon maradni." Mondta kislányos hangján.
"Van-e valami oka, hogy itt hagytak?" Kérdeztem.
"Azt mondták, hogy nőjek fel egyedül. Mit jelent ez?" Kérdezte ártatlanul. Összeszorult a szívem. Milyen szülők ezek?
"Semmit. Mi a neved, kicsim?" Kérdeztem újra.
"Lauren, uram," mondta. Ó, uramnak nevezett!
"Tudod, hány éves vagy?" Kérdeztem.
"Három" mondta és feltartotta a 3 ujját, jelezve, hogy ő 3 lehet. Én mosolyogva bólintottam."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)