Chapter 9 [2 of 2 ]

Úúúú! *---* Elértük a több, mint 2000 megtekintést, és ezt csak nektek köszönhetem!♥ Ezért hoztam nektek egy extra hosszú részt!:) Jó olvasást! :3 Ui.: Nagyon sajnálom a késést! :c Bepótolom majd! :))

--------------------------------------------------------------------

"Niall... reggel 8 óra van. A vásár csak délután 4-kor nyit." világosította fel Louis.
"Oh... igen." keseredett el Niall.
"El akarok menni a vásárra!" kiáltott fel Lauren.
"Hát... még sincs más választásod, Hazza." kacsintott Niall. Sóhajtottam és bólintottam egyet.
"Rendben." motyogtam, amit szinte csak én hallottam. Megráztam a hajam, amivel sikerült megigazítanom. Kuncogást hallottam, majd lenéztem Laurenre. "Tetszik?" kérdeztem vidáman. Csak tovább mosolygott, és a nagy szemeivel engem nézett.
"Még egyszer!" tapsolt a kezeivel. Nevettem és megráztam a hajamat.
"Érzem, hogy tüsszenteni fogok." jelentette be Niall, majd tüsszentett, ami után Lauren is.
"Egészségetekre!" ütögette meg barátom hátát Liam.

"Rosszul érzem magam" émelygett Niall, és megfogta a homlokát.

"Akkor ülj le Nialler!" szólt rá Louis, majd a kanapéhoz vezette őt.

"Még mindig fáj a zúzódás a gyomrodnál?" fordult Liam Harry felé.

"Nem, már jobban vagyok!" tettem fel a kezemet.

"Apuci sebes." konyult le Lauren szája.

"De apuci meggyógyult." javítottam ki.

"Akkor apuci már nem sebes." 

"Helyes válasz!" kuncogtam.

"Niall, nem nézel ki valami fényesen!" jegyezte meg Zayn a kanapén ülő Niallnek. 

"Nem is érzem jól magam." húzta a száját.

Egy enyhe csapást éreztem a vállam környékén, és mikor hátranéztem, Lauren sápadt arcával találtam szembe magamat.

"Apuci, nagyon fáj a pocim!" nyafogott, és a szemeiből könnyek hullottak.

"Azt hiszem ki fogom dobni a taccsot." jelentette ki Niall, de abban a pillanatban a mosdó felé futott. Lassan és óvatosan a szobám felé vettem az irányt. Leültettem a földre, majd ránéztem.

"Hol fáj?" kérdeztem abban reménykedve, hogy ez csak egy hasfájás és semmi különösebb.

"Nem fáj sehol. Azt érzem, mint Niall mondott, apuci." suttogta. Louis besétált a szobába és megpróbált valahogyan segíteni. Végül is hányt. Úgy folytak a könnyei, mint egy soha sem véget érő vízesésnek. Gyorsan megtöröltem a száját egy törölközővel, és felvettem.

"Shh! Nyugi, mindjárt jobb lesz!" nyugtattam. Hirtelen kipattant egy ötlet a fejemből. Louis felé fordultam, aki még mindig bent volt velünk a fürdőszobában. "Szólj Niallnek, Zaynnek, és Liamnek! Ja, és ne felejtsd el Niall gitárját!" mondtam. Bólintott majd sietett a srácokért. Leültettem a hálószobai ágyra, majd letöröltem Lauren könnyeit. Rámosolyogtam, majd megpusziltam a homlokát. Louis és a többiek visszajöttek a gitárral együtt. "Niall, ülj le!" mondtam.

"Mié..."

"Csak ülj le! Beteg vagy." vágtam félbe. Bólintott, majd leült Lauren mellé. Beszéltem a srácokkal, hogy mit is szeretnék csinálni. Mindegyikőjük beleegyezett, majd elhelyeztem magam Lauren mellett a gitárral a kezemben. A Little Things dalt kezdtük énekelni, azzal a gitáros verzióval, ahogy én tanultam. Zayn kezdte.

"I won't let these little things slip out of my mouth

But if I do, it's you, 

Oh it's you, 
They add up to 
I'm in love with you, 
And all these little things.."

énekelte. Addig énekeltük, míg az én részemhez nem értünk.

"I know you've never loved the sound of your voice on tape 
You never want to know how much you weigh 
You still have to squeeze into your jeans 
But, 
You're perfect to me 
I won't let these little things slip out of my mouth 
But if it's true, 
It's you, 
It's you, 
They add up to 
I'm in love with you, 
And all these little things "

Mikor a végéhez értünk, azt láttam, hogy mindketten elaludtak. Ahogyan terveztem. Felálltunk, majd odaléptem Lauren mellé, és egy puszit nyomtam a fejére, és betakartam. Lassan becsuktam az ajtót, majd lementünk a srácokkal a nappaliba.

"Hát... úgy látom, nem megyünk ma a karneválra!" nézett ránk Zayn. 

Chapter 9 [2 of 2] [RÉSZLET]

"Niall... reggel 8 óra van. A vásár csak délután 4-kor nyit." világosította fel Louis.
"Oh... igen." keseredett el Niall.
"El akarok menni a vásárra!" kiáltott fel Lauren.
"Hát... még sincs más választásod, Hazza." kacsintott Niall. Sóhajtottam és bólintottam egyet.
"Rendben." motyogtam, amit szinte csak én hallottam. Megráztam a hajam, amivel sikerült megigazítanom. Kuncogást hallottam, majd lenéztem Laurenre. "Tetszik?" kérdeztem vidáman. Csak tovább mosolygott, és a nagy szemeivel engem nézett.
"Még egyszer!" tapsolt a kezeivel. Nevettem és megráztam a hajamat.
"Érzem, hogy hapcizni fogok." jelentette be Niall, majd tüsszentett, ami után Lauren is.
"Egészségetekre!" ütögette meg barátom hátát Liam.

Chapter 8 [3 of 3] / Chapter 9 [1 of 2]

"Na most legyen elég!" állt közénk Liam. A férfi abbahgyta az ütést, és letérdelt, hogy egy szinten legyen velem.
"Akkor is vissza fogom szerezni a lányomat! Nézz a hátad mögé kölyök!" suttogta, szinte köpve a szavakat - de nem tudom, hogy hogyan tud beszélni az összetört arcával. Felállt, majd kisétált az ajtón. A fájdalomtól becsukódott a szemem, majd egy apró testet éreztem hozzám simulni. Lauren a pici orrát a nyakamba fúrta.
"Biztonságban vagy nálam, babygirl! Nem fog bántani senki!" szinte leheltem a szavakat, amik éppen hogy kifértek a számon. Alig éreztem az állkapcsom részi területeket.
"Gyere. Segítek." mondta Liam, és a kezét felém nyújtotta. Pár perccel később a saját lábamon álltam, Liam-en támaszkodva.
"Apuci!" szólt Lauren és a két apró karját felém tartotta.
"Pici lány! Apuci most nem tud felvenni. Fáj mindene." mondta Liam.
"Nem, semmi baj!" mondtam, és lassan felvettem a csöppséget, anélkül, hogy Liam tiltakozhatott volna. Bevallom, mindenem iszonyatosan fájt, de nem hagyhattam, hogy Lauren elmenjen. Nem akartam elhanyagolni. Óvatosan nekitámaszkodtam a kanapénak, és nagy nehezen sikerült leülnöm. Laurent az ölembe ültettem és magam felé fordítottam. Próbálta átölelni a hasamat, és a mellkasomra hajtotta a fejét. Felszisszentem, és kicsit összerezzentem. Liam segítőkészen kivette az ölemből a picit, majd felhúztam a pólómat. Az alsó bordáim körül kék és lila foltok helyezkedtek el, nem beszélve a gyomorszájon ütés nyomairól. Esküszöm, hogy meg fog fizetni a sebekért, és, hogy megpróbálta elvenni a kislányomat.

Chapter 9 [1 of 4]

*Harry szemszöge*

"Harry! Harry! Harry! Har-"
"Mivan, Niall?" szakítottam félbe, mert kezdett idegesíteni, hogy egész végig a nevemet ordítja. A konyhában voltam és éppen almát ettem, mert semmi erőm nem volt ahhoz, hogy készítsek valamit.
"Így hogyan megyünk bárhova is, ha így nézel ki?" sikította Niall.
"Nem megyünk sehova, mert őszintén így-" mutattam magamra "-én nem megyek semerre sem."
"Olyan vagy, mint Debby Downer. És a Debby Downerek nem viccesek. Főleg a Harry Styles féle Debby Downerek. Mert ha megtudja, hogy vásárolni megyünk a-"
"Niall! Olyan bolond vagy! Biztonsági őrök nélkül nem mehetünk sehova sem." világosítottam fel. Csak hanyagul megforgatta a szemét.
"Csak egy vásárlás. Semmi több. Inkább poshadnál itthon? Még a függönyöket is be kell húznod, mert nem telik el egy olyan nap, hogy a paparazzik nem e lepnék el a házat délutánonként. És majd ha valahova el szeretnél menni, csak futva teheted meg, mert jönnek utánad ameddig ki nem fulladnak. Majd lencsevégre kapnak, azzal a címmel, hogy ,,Harry Styles inkább fut, mint fényképezkedik a rajongókkal,,. Ezt akarod?" - fújta ki a levegőt a barátom. Egy szusszal, hogy lehet ezt elmondani? - "De még reggel van, Harry! Talán még a rajongók is alszanak! Csak egy gyors vásár.
"CSAK NEM VÁSÁRT HALLOTTAM?" kiabált le a lépcsőről Louis.
"Srácok! Felébresztettétek Laurent." sétált le Liam kezében a picit cipelve.
"Jót a aludtál, babygirl?" kérdeztem, miközben megpusziltam a homlokát, és átvettem Liamtől. Megdörzsölte az álmos szemeit, és ráhajtotta a fejét a vállamra.
"Nagyon jót! A hercegnőkről álmodtam." kapta fel a fejét. Kuncogtam egyet.
"És miről szólt?" kérdeztem.
"Hát, hogy elmentél, hogy megmentsd a királylányt egy toronyból, és amikor lehoztad őt onnan, akkor meg akart csókolni és-" de nem tudta folytatni, mert Liam félbeszakította.
"Uhh. Az normális, hogy 3 évesen a csókolózásról álmodik?" kérdezte.
"Nem tudom..."
"Bolt! Menjünk vásárolni!" éljenzett Niall.

--------------------------------------------------
Sziasztooook! :3 Elöször is szeretném megköszönni a kommenteket, sokat jelent. :) Másodszorra pedig sajnálom, hogy ilyen későn jönnek a részek csak... suli, és igyekszem a családommal tölteni a szabadidőmet. De ígérem mostantól, hogy minden SZOMBAT/VASÁRNAP hozom az új részeket! :) Addig is komizni ér! :D ;)

Chapter 8 [2 of 3]

"Nem!" kiáltották egyszerre. Kezdett bosszantó lenni.
"Szeretnénk visszakapni a gyerekünket, vagy hívjuk a zsarukat!" vette elő a telefonját a férfi.
"Esküszöm, ha hozzá mernek érni a kislányomhoz, én tartóztatom le magukat!" figyelmeztettem őket. Jó érzés volt mondani, hogy Lauren az ÉN lányom.
"A mi lányunk!" vágta rá a nő.
"Ahhoz képest, hogy nem akarták megtartani, nagyon ragaszkodnak hozzá." mondtam, abban a tudtában, hogy Lauren hallja.
"De most már akarjuk Őt!" nyújtotta a kezét a férfi.
"Soha nem adom vissza önöknek. Soha!" sziszegtem. A férfi előrelépett, és megpróbálta kivenni Laurent a kezeim közül. Amelyik kezemmel éppen nem fogtam a csöppséget, meglöktem a férfit, ezáltal elvesztette az egyensúlyát és megbotlott. "Azt mondtam, hogy ne érjen hozzá!"
"Az én lányom, szóval akkor érhetek hozzá amikor akarok!" állt mellé a nő, és ahogy a férje tette, próbálta kivenni a kezemből Laurent. Odaadtam gyorsan Liamnek a kislányt, és feléjük fordultam.
"Próbálják meg." Tettem keresztbe e kezem.
"Mi?" kérdezték értetlenül.
"Próbálják meg elvenni Laurent, és nézzék meg, hogy mi történik." magyaráztam. Vállat vont és megint előre lépett. A kezével a kicsi felé nyúlt, hogy felvegye, de rőteljesen ellöktem, és ennek következtében a földre esett. Mérgesen fújtatott egyet, és felállt, majd megpróbált megütni.
"Kérlek ne bántsd apucit!" hallottam Lauren sikoltását a férfi mögül, de figyelmen kívül hagyta a mondatot és meglendítette az öklét, ami az arcomban landolt. Kicsit megszédültem, és megkapaszkodtam a mögöttem lévő szekrényben. Felpillantottam, és a férfi önelégült arcával találtam szemben magam. A számban enyhén vas ízű folyadékot éreztem, ami az orromból folyt. Remek. Sikerült betörnie az orromat.
"Nem ütök meg idegeneket, addig amíg nem bántják a családomat, vagy engem." szorítottam ökölbe a kezemet.
"Harry." szólt Liam mögüllem. "Légy erősebb!" bíztatott.
"Már az vagyok." legyintettem és dühtől fortyogva néztem a férfi arcát. Az öklömmel arcon ütöttem a férfit, és a nő elsikoltotta magát. Amikor megütöttem, abban a pillanatban egy pukkadó hangot hallottam. A pofája a férfinek kék és zöld volt. Ezt vártam. Szarkasztikusan horkantott egyet és felsziszegett, mikor hozzáért az arcához. Ha azt hiszitek, hogy ezzel vége volt, akkor tévedtek. Hirtelen felémfordult és az álkapcsomat célozta meg. A földre estem és erős fájdalmat éreztem a szám környékén.
"Bácsi! Hagyd békén apucit" ordíotta Lauren. Rá se fittyentett a kislányra majd hasonütött, majd mégeszer. "HAGYD ABBA!" kiáltotta sírva Lauren.

--------------------------------------------------------------------
Itt is lenne a rész. :) Kicsit rövid, de remélhetőleg ezen a héten felrakom a következőt! :D Komikat kéreeeek! ;) c:  xx

Chapter 8 [1 of 3]

Laurennel játszottam, amikor hirtelen megszólalt a csengő.
"Nyitom!" kiáltotta Liam. Legyintettem egyet, és visszaültem Lau mellé. "Öhm, Harry, tudsz jönni ?"
"Maradj itt, babygirl! Mindjárt jövök." mondtam és megpusziltam a homlokát. Sóhajtottam, és Liam mellé sétáltam. Az ajtóban álló két személyre néztem. Egy nő meg egy férfi volt.
"Miben segíthetek?" kérdeztem.
"Vissza akarjuk kapni a lányunkat!" mondta a hölgy. Az állam leesett, és tátott szájjal néztem rájuk.
"Önök azok, akik egyedül hagyták Laurent?" döbbentem le.
"Nem hagytuk egyedül! És nem is adtuk oda másnak." mondta tovább a férfi.
"Oh, persze. Nem hagyták egyedül, mi? Akkor miért volt a buszmegállóban egyedül? Nem is tudta szegény, hogy hol van." emeltem fel a hangom.
"Nézd kölyök. Eljöttünk a gyerekünkért, és el szeretnénk vinni. Most!" mondta nyugodtan, de határozottan.
"Mostantól én vagyok a gyámja a csöppségnek. Az önök hibája."sóhajtottam.
"Apuci!" hallottam meg Lauren félénk hangját mögülem. Oh, egek!
"Itt van a mi picikénk." gügyögte Laurennek a nő.
"Nem az önöké!" sziszegtem.
"De igen! Én szültem!" csattant fel.
"Ahogyan szülte, úgy ott is hagyta egyedül." ismételtem.
"Gyere ide Lauren!" guggolt le a nő, és mosolyogva kinyújtotta a kezét Lauren felé. Enyhén - bár nem hiszem el, hogy ezt csináltam - de megütöttem a nő kezét, ami rögtön el is húzott.
"Ne merje megérinteni őt!" sziszegtem.
"De ő a mi gyerekünk!" dühöngött a férfi. Mérgesen sóhajtottam, majd felvettem Laurent.
"Egyedül hagyta." szólt közbe Liam.
"Nem hagytuk egyedül. Csak ti elhoztátok." lépett előre egyet.
"Bárki más is ezt tette volna." léptem hátra, hogy a tisztes távolság meglegyen. "És honnan tudják, hogy hol lakom?" kérdeztem.
"Ki tudjuk deríteni. Kérjük. Vissza. A. Gyerekünket." nyomatékosan mondta a férfi.
"Kockáztattak. Volt egy esélyük, de elvesztették. Lauren már nem is emlékszik magukra. Nem lehet egy gyereknek egy olyan szülei, mint maguk. És most kérem menjenek!" mutattam az ajtó felé.


-----------------------------------------------------------------------------
Kövezzetek meg, tudom, hogy rövid lett a rész, de gondoltam 3 részben rakom fel. A kövi rész hamarosan! ;) ♥♥

Chapter 7 [2 of 2]

"Hé! Ez a kedvenc játékom!" kiáltott fel. Kuncogtam egyet.
"Akarsz vele játszani?" ajánlottam fel. Megrázta a fejét.
"Nem. Odaadom neked, mert te vagy az én apukám, és szeretlek." mondta. Mosolyra húzódott a szám és belül meghatódtam.
"Oh, én is szeretlek babygirl!" mondtam, és a karjaim közé zártam őt. Megpusziltam a feje tetejét, majd visszament játszani a babáival.
20 perc múlva Lauren abbahagyta a játszást. A szemeiből fáradság tükröződött, mikor rámnézett.
"Befejeztem a játékot." mondta két ásítás között.
"Te döntöd el, hogy mit csinálsz most." mondtam, és vártam a válaszára.
"Nem tudom." mondta. Sóhajtottam egyet. Unatkozok. Itt a lehetőség, hogy időt töltsek Laurennel, viszont nem tudunk semmit sem csinálni. Felkaptam, és leültettem a kanapéra. Leguggoltam elé, és megfogtam az apró kezeit. "Tudunk csinálni sütiket." mosolyogtam.
"Igen!" sikított izgatottan. Kuncogtam és a konyhába sétáltam. Benéztem minden szekrénybe, és elővettem a hozzávalókat. Megfogtam Laurent és ráültettem a pultra. "Ez mi?" vette a kezébe a lisztet és vizsgálgatni kezdte.
"Lisztnek hívják." mosolyogtam féloldalason.
"Ez mi?" kérdezte. Mielőtt válaszoltam volna, Lauren az egész arcomat beterítette liszttel. Elkezdtem köhögni.
"Azt hittem szeretsz!" viccelődtem. Vidáman kuncogott.
"Én szeretlek, apuci!" mondta még mindig kuncogva. Mosolyogtam, és megpusziltam az arcát, amitől ő is lisztes lett. Nevettem egyet, majd megtöröltem az arcomat. "Sütit akarok enni!" mondta.
"Tudom, tudom. De előtte meg is kell csinálni." mondtam.
"Akkor használd a varázserődet!"mondta. Az egekbe szökött a szemöldököm.
"A varázserőmet? Nem hiszem, hogy van varázserőm." mondtam. "De ha még is lenne...Tulajdonképpen nem tudnám, hogy mi lenne akkor." nevettem.
"Mindenkinek legyen varázsereje!" kiáltott fel.
"Oké, akkor mutassuk meg, hogy hogyan tudunk sütit sütni a varázserőnkkel." mosolyogtam rá.
"Rendben." mondta. Hát, ez egyszerű volt.
"Szóval. Tanulj a legjobbtól." kacsintottam, majd követtem az utasításokat. Nem tartott sokáig, így hamar elkészültem, kevesebb, mint 30 perc alatt.
"Jól néz ki. Kaphatok egyet?" kérdezte. Bólintottam egyet, majd ketté törtem egyet, és az egyik felét odaadtam a kis kezébe. Harapott belőle, és lassan lenyelte.
"Milyen?" kérdeztem izgatottan.
"Szép munka volt, apuci!" tartotta fel a kezét. Nevettem egyet és belecsaptam a tenyerébe. Az ölembe vettem.
"Igen, de te is segítettél, szóval te is ügyes voltál, babygirl." mosolyogtam. Hallottam, hogy a bejárati ajtó nyitódik, majd később becsukódik.
"HAZAJÖTTEM ELEANORRAL!" kiabált Louis. Kisétáltam a nappaliba, ahol az ajtótól pár méterre álltak.
"Jézusom, Lou! Kicsit halkabban. Már majdnem elaludt Lauren." pisszegtem le.
"De még-" kezdte el a mondatot Louis, de Eleanor belevágott.
"Úristen, de édes. A lányoknak muszáj találkozni velük. Megkérdezte, hogy megfoghatja-e, amikre bólintottam. "Nagyon cuki vagy." gügyögte.
"Laurennek hívják." mondtam.
"Hűha. Egy igazán lányos név. Imádom!" mosolygott El. Lehetett látni Laurenen, hogy megkedvelte Eleanort. Elmosolyodtam.

Már este 9 óra van, és Eleanor körülbelül egy perce ment el.  Éppen a Spongyabob Kockanadrágot néztem, amikor hirtelen Lauren megfogta az arcomat, és hozzám bújt. Lenéztem rá, majd az ölembe ültettem.
"Fáradt vagyok, apuci!" ásított.
"Rendben, akkor menjünk aludni, babygirl!" mondtam, és felálltam. A kezeimbe vettem és a hálószobához mentem - útközben felkaptam a pizsamáját is.- Levetkőztettem, majd ráadtam az alvós ruháját. Éreztem, hogy nekem is lassan kezd lecsukódni a szemem, viszont nem voltam álmos. Biztos Lauren ragasztotta rám az álmosságát. Bebújtattam a takaró alá, és befeküdtem mellé. Mikor láttam, hogy a szeme már nincs nyitva, adtam a homlokára egy puszit, majd szép lassan az ajtóhoz vettem az irányt.
"Apu! Énekelsz nekem valamit?" kérdezte hirtelen. Ránéztem és az ágy közepén felült, és a nagy szemeivel engem nézett. Megkerültem az ágyat, és befeküdtem mellé. Eszembe jutott ez egyik dal, amin talán Lauren el tud aludni. Elkezdtem énekelni az 'Isn't She Lovely-t", és már pár perc múlva aludt is. Amilyen gyorsan csak lehetett - megint - megpusziltam a homlokát, majd halkan lementem a lépcsőn a nappaliba.

----------------------------------------------------
Jó olvasást, nem sokára jön a következő rész! :) :3♥

Chapter 7. [1 of 2]

Vérfagyasztó sikításra ébredtem. Kiugrottam az ágyból, és rögtön le is estem a földre. Felnyögtem, majd felálltam, és a zaj irányába vánszorogtam. Odasétáltam Lauren-hez, és felkaptam.
"Shh. Semmi baj, apuci itt van!" suttogtam, miközben a hátát simogattam és a karjaim között ringattam Őt. Lassan kezdett lecsillapodni a sírása. A feje a vállamon pihent, és úgy éreztem, a fáradságtól rángatózott néhány alkalommal. Leültettem, majd a füle mögé sepertem néhány hajszálat, és a karjaim közé zártam. Dúdoltam pár lassú számot, és próbáltam elaltatni Laurent. Megpusziltam a feje tetejét, és visszafektettem az ágyba.
"Ááá!" hallottam Louis sikítását.
"Csöndet, Louis!" intettem le a barátomat.
"Azt nem lehet, Hazz!" mondta megpöccintve a homlokomat. Megdörzsöltem a homlokom, majd lassan felültem, óvatosan a karjaim közt tartva Laurent.
"Miért? Csinálunk ma valamit?" kérdeztem.
"Mi nem, csak én megyek Eleanor-ral a moziba. Megnézzük a Tökéletes Hangot. Mindenki azt mondta, hogy nagyon vicces, amióta bejött Anglia mozijaiba." bólintottam és Lau-hoz fordítottam a fejem. "Látod? Mindenkinek van valami programja mára. Csak nekünk nincs. Szerintem kezdek öregedni." vállat vont, és egy nagy vigyor ült ki az arcomra.
"Szóval azt mondod, hogy csak én meg Lau leszünk ketten?" kérdeztem izgatottan.
"Igen, viszont ne feledkezz meg rólam, mert nem sokára én is jövök vissza." ment végig a hálószobán a gardrób felé.
"Megpróbálom."mondtam. Éppen a pólóját vette fel, mikor hirtelen megállt és felém fordult.
"Eleanor szeretné látni Laurent, szóval a film után őt is hazahozom." megint bólintottam. Louis lesétált a lépcsőn és mikor hallottam az ajtócsapódást, tudtam, hogy Louis már elment, így nincs itthon senki. Lauren még mindig aludt. Lesétáltam a nappaliba, ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel a karjaimban alvó pici lányt. Lefektettem a kanapéra és leültem mellé, majd vártam, hogy felébredjen. A Tv-t halkan hallgattam, viszont nem ment semmi jó sorozat. Sóhajtottam, majd kinéztem az ablakon. Még mindig sötétség borult az égre. Nem értem, hogy Louisnak miért kellett kora hajnalban elmennie, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy ezen rágódjak.

Mikor felébredtem a kanapén találtam magamat. Körbenéztem, és Laurent pillantottam meg mellettem ugyan abban a pozícióban, ahogyan én feküdtem. Az egyik keze lelógott, miközben hason feküdt. Az apró ujját édesen szopta, mintha az élete múlna rajta. Egy pillanatra eszembe jutott anya és Gemma. Tudnak már Laurenről? Valószínűleg holnap elmegyünk hozzá és bemutatom nekik Őt.
"Apu?" egy aprót ugrottam az ijedségtől. Ránéztem és hirtelen magához ölelt az aprócska kezeivel.
"Mi a baj manó?" kérdeztem, miközben a mellettünk lévő takarót magunk köré tekertem.
"Sokáig oda néztél és nem pislogtál." mutatott az ablak felé. Mosolyogtam és megsimítottam a kézfejét.
"Bocsi, babygirl! Máskor nem fordul elő." mondtam. "Vissza szeretnél aludni?" mosolyogtam rá.
"Nem. A játékaimmal szeretnék játszani!" tapsolt egyet a kezével, és rám emelte a szemeit.
"Csak most keltél fel, és már is játszani akarsz?" kérdeztem.
"Igen." állt föl, és ugrálni kezdett.
"De a gyerekeknek szüksége van az energiára." morogtam majd felkaptam a karjaim közé. Felvittem az emeletre, ahol a játékok sorakoztak.

----------------------------------------------
Itt is lenne a 7. résznek az első fele. :) jó olvasást! Majd ma vagy holnap rakom fel a második felét. ;)♥

Chapter 7. [RÉSZLET]

"Vérfagyasztó sikításra ébredtem. Kiugrottam az ágyból, és rögtön le is estem a földre. Felnyögtem, majd felálltam, és a zaj irányába vánszorogtam. Odasétáltam Lauren-hez, és felkaptam.

"Shh. Semmi baj, apuci itt van!" suttogtam, miközben a hátát simogattam és a karjaim között ringattam Őt. Lassan kezdett lecsillapodni a sírása. A feje a vállamon pihent, és úgy éreztem, a fáradságtól rángatózott néhány alkalommal. Leültettem, majd a füle mögé sepertem néhány hajszálat, és a karjaim közé zártam. Dúdoltam pár lassú számot, és próbáltam elaltatni Laurent. Megpusziltam a feje tetejét, és visszafektettem az ágyba."

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tudom, már nagyon rég volt rész, de nyár van és nyaralás nyaralás hátán, és igyekszem a barátaimmal, családommal tölteni a nyarat. :/ De unatkoztam, így eszembe jutottatok, így elkezdtem írni a következő részt. Ezen a héten FEL LESZ RAKVA! :) A következő résszel kapcsolatban... Az eredeti szerző ebben a részben felrakta azt a kérdést, hogy Harry összejöjjön-e egy lánnyal, vagy csak Laurennel legyen végig. Bár nem én döntöm el, hogy miképp legyen, de azért kommentbe tippelhettek.;) Addig is kitartáást! Xxx

Chapter 6.

"Gyerünk Lauren! Kérj bocsánatot, vagy eljön érted a csiki szörny!" mondtam Laurennek, aki szándékosan megütötte Niallt, aki nem a nevén szólitotta, hanem máshogy.
"Nem!" duzzogott Lauren és keresztbe fonta a kicsi karjait.
"Mondtam már, hogy bocsánat!" mondta határozottan Niall. Lau csak megrázta a fejét.
"Úgy is bocsánatot fog majd kérni!" mondtam Niallnek.
"Nem, nem fog." motyogta szomorú hangon. Megforgattam a szemeimet. Minketten túl makacsok.
"Amúgy el kell mennünk a stúdióba, mert fotózás lesz." emlékeztettem Niallt a mai programunkról.
"Tudom." sóhajtott. Felvettem Laurent a kezeim közé.
"Hova megyünk apuci?" kérdezte, mintha nem hallotta volna Niall és köztem folyó beszélgetést. Megfogta a fürtjeimet és játszani kezdett velük. Ránéztem, majd adtam egy puszit a pici orrára. Kuncogott majd elrejtőzött a nyakamban.
"El kell mennünk egy szokásos photoshootra, babygirl." mondtam.
"Az mit jelent?" kérdezte.
"Nos, um... Alapvetően a stúdióban szokott lenni, és... fotókat csinálunk?" válaszoltam, de inkább kérdésnek bizonyult. Zavarodottan nézett fel rám.
"Én is csinálhatok képet?" kérdezte.
"Az attól függ, hogy hogyan viselkedsz majd a stúdióban." mondtam komoly arcal. Bólintott egy aprót, és visszarakta a fejét a vállamra.
"Kész vagytok srácok?" kérdezte Liam. Mindenki bólogatott, majd kifelé vettük az irányt, ahol a kocsi állt. Az autóút nem volt valami hosszú, ezért hamar odaértünk. Laurent bevittem a stúdióba, ahol le is ültettem egy kanapéra, amjd megfogtam a kezét.
"Rendben fiúk! Nemsokálra szerzünk egy személyt, aki megmutatja majd nektek, hogy hol lesz majd az öltözőtök, és amikor végztetek, akkor majd megmondja majd a további utasításokat a koncertekkel kapcsolatban." mondta - gondolom - a fényképész. Mikor megérkezett a nő, elindultunk, hogy megmutassa az öltözőnket. Megígérte, hogy vigyáz addig Laura, amíg készülődünk. Nem teljesen tudtam megbízni benne, de muszáj volt. Elkészítettem a hajamat, majd felöltöztem. Mikor kiléptem az öltözőből megláttam a nőt pánikolni. Mikor megfordult és meglátott engem, eléggé rémült és nyugtalan lett.
"Hol van Lauren?" kérdeztem és a szememmel Laut kerestem.
"É-én... uh... nem tu-udom." dadogott. "Elmentem sn-nakért, de am-mikor visszaértem, már n-nem volt i-itt." mondta. A szívem kihagyott egy ütemet és kitágultak a szemeim.
"Szóval azt akarja mondani, hogy ebben a nagy épületben, egy 3 éves kislány egyedül mászkál, anélkül, hogy valaki vigyázna rá?" kiabáltam. A nő megborzongott a kirohanásom miatt.
"Mi történik itt?" kérdzte Zayn a hátam mögül. Megfordultam, hogy szembe legyek vele.
"Lauren eltűnt!" mondtam mérgesen, és a szemeim is vérben forogtak.
"Nem kell segítség?" kérdzete.
"Nem, kösz. Majd megtalálom egyedül." mondtam megnyomva az egyedül szót, mert én akartam megtalálni és nem más. Mindenhol kerestem. A kezem már egyre inkább kezdett izzadni és egyre idegesebb is lettem. A stúdióban is kerestem, de sehol sem találtam. Senki sem próbált segíteni, mert észre sem vették, ahogy kétségbeesetten keresek valakit. Megálltam, mert hallottam, ahogy egy kisebb folyosón valaki szipogott. Hallgatóztam és a hang irányába indultam. Megfordultam a folyosó végén és megláttam Laurent, ahogy éppen sír. Közelebb sétáltam hozzá. Úgy tűnt, hogy észrevette a lépéseimet, mert a fejét az irányomba fordította. Kisírt szemeit rám emelte és kinyújtotta a kezét. Leguggoltam hozzá és megöleltem. Belefúrta a fejét a vállamba és szipogott párat.
"Nem akartam elveszni! Nem direkt volt!" - suttogta, míg én a hátát simogattam. Éreztem, ahogy a légzése lassul, ebből ítélve kezdett megnyugodni.
"Shh. Semmi baj, babygirl! Már megvagy, és biztonságban vagy." suttogtam és megpusziltam a homlokát. Belekapaszkodott a nyakamba, én meg felvettem a karomba. Szipogott párat, majd visszamentünk a stúdióhoz, ahol a fiúk vártak minket. Lauren addigra már el is aludt.
"Jól van?" aggódott Louis és megsimította Lau fejét.
"Kicsit megijedt, de már jobban van." mosolyogtam. "Elviszem aludni." mondtam, és elindultam egy nyugodtabb és csöndesebb helyre. Lefektettem a kanapéra, majd egy kisebb lepedővel betakartam. Megpusziltam az arcát, majd visszafelé vettem az irányt, ahol a fiúk vártak, hogy próbálhassunk.

Chapter 5.

"Srácok! Csináljunk twitcamet!" kiabálta Liam a nappaliból. Sóhajtottam és leültem Liam mellé, ahogyan a többiek is tették. Liam elindította a kamerát és pár másodperc múlva megláttuk magunkat a laptop képernyőjén. A nézők száma egyre növekedett. " Mivel még nem volt olyan, hogy a fiúkkal kameráztam volna, és ti nagyon szerettétek volna, ezért gondoltam itt az idő." magyarázta Liam.
"Meg amúgy is unatkoztunk." mondtam és megvontam a vállam.
"Ja." mondták a fiúk szinte egyszerre. Liam sóhajtott, és elkeztünk válazsolgatni a kérdésekre, amiket küldtek nekünk twitteren.
"Nem tudok aludni!" hallottam meg egy halk hangot. Hátranéztem és Lauren fáradt szemeivel találtam szembe magamat. Odasétáltam hozzá és legugoltam, hogy egy szintben legyünkól . Rámosolyogtam majd felvettem. A teddymackója és az alvós párnája is nála volt, amiket a kicsi kezeiben cipelt. Visszamentem a fiúkhoz, majd leültem a kanapéra és beleültettem az ölembe. Lauren feje a mellkasomon pihent és az újját a szájába vette. Adtam egy puszit a feje tetejére és finoman simogatni kezdtem a hátát. Liam elhelyezte a kamerát úgy, hogy lássák Laurent.
"Ő itt Lauren, de már mindannyian tudjátok." mondta Louis és intett egyet. Lauren rámutatott a laptop képernyőjére.
"Ez a lány pont úgy néz ki mint én!" mondta. Kuncogtam egyet és mindkét keromat körbefontam Lauren pici derekán.
"Az te vagy, butus!" nevetett és megfogta a kezemet és játszani kezdett vele. A kezét az én kezemre rakta, ami között nagy különbség volt. Az ő apró keze négyszer is ráfért volna az enyémre.
"El akarok menni aludni!" nyafogott Zayn.
"Renben. Elmehetsz!" mondta Liam, mintha valami tátgyaláson lettünk volna. Felállt majd a szobája felé vette az irányt egy "Jó Éjt!" kíséretében.
"Megyek hozok nasit." mondtam és óvatosan leraktam a srácok mellé Laurent, amíg én kimegyek kajáért.
"Veled akarok menni apuci!" duzzogott Lau és keresztbe fonta a karját. Mosolyogtam és felvettem amíg ki nem értünk a konyhába.
"Milyen nasit szeretnél picúr?" kérdeztem.
"Sütit!" mondta izgatottan. uncogtam és megráztam a fejem.
"Már túl késő van a sütihez." mondtam neki. Bólintott és elkezdett játszani a papírrepülő formájú nyakláncommal. Mosolyogtam és felültettem a konyhapult tetejére.
"Szeretnék egy szivárványt tele sütivel és rajta gumicukorral, és egy csipetny sóval." mondta véletlenszerűen.
"Sóval?" kérdeztem.
"Mhm." mondta miközben a fejét belefúrta a nyakamba.
"Miért sóval?" kérdeztem nekitámaszkodva a pultnak.
"Mert... nem tudom." mondta miután átgondolta. Nevettem egyet miközben egy doboz sósperec mellé leültettem. Letörtem belőle egy darabot és odaadtam neki. Odaemelte a szájához megszagolta, majd csak utána kapta be. Kuncogtam, de hirtelen Lauren elkezdett köhögni.
"Jól vagy, babygirl?" kérdeztem teljesen pánikba esve. Bólogatott.
"Nem szeretem a sajtot többé!" suttogta nekem.
"Ebből mi a tanulság? Nem rágunk túl gyorsan!" viccelődtem. Kuncogott és ásított egy nagyot. "Valaki kezd álmos lenni!" mondta és a karjaimba vettem. Kimentem a nappaliba, ahol a fiúk épp most fejeztél be a twitcam-et. "Megyek lefektetem aludni Laurent." mondtam amire bólogatás volt a válasz. Folytattam az utat fel az emeletre, kezemben Lauval.
"Ott vannak a szörnyek az ágyban!" mondta és megfogta a kezem. "Meg fognak enni!" folytatta. Belenéztem a gyönyörű szép szemeibe, ahol félelmet fedeztem fel. Adtam egy puszit az arcára.
"Nincsenek szörnyek! Megígérem, hoyg biztonságban keszel!" mondtam neki, majd beléptem a szobába. Beraktam az ágyba és felült, majd arra várt, hogy adjak neki egy jóéjt puszit. Megsimítottam az arcát és adtam a homlokára egy puszit.
"Nem akarom, hogy elmenj!" mondta.
"Nem fogok, manó! Menj aludni, és nemsokálra jövök és megvédelek!" suttogtam és gyengéden megsimogattam a hátát. "Biztonságban vagy. Senki nem tud bántani!" nyugattam meg. Megvártam míg elalszik, és amikor már az igazak álmát aludta adtam neki egy puszit majd betakartam. Megfogtam a telefonom, majd lesétáltam a földszintre, ahol csak Louis volt csak ébren. Odamentem és leültem mellé.
"Jó apuci vagy, Hazza!" mondta játékosan Louis. Kuncogtam.
"Megyünk holnap valamerre?" kérdeztem. Ez volt az egyetlen ok, amiért lent voltam.
"Úgy emlélszem, hogy Paul azt mondta, hogy lesz holnap majd egy photoshoot." mondta. Bólintottam majd sóhajtottam. "Miért?"
"Csak Laurennek akartam tölteni a napot." mondtam.
"Nyugi! Lesz elég időd erre!" mondta mosolyogva.
"Tudom. Na megyek aludni! Jó éjszakát!" mondtam és a lépcsőhöz indultam.
"Neked is!" mondta Louis két ásítás között. Beléptem a szobába és óvatosan befeküdtem Lauren mellé az ágyba. Bacsuktam a szemem és nemsokálra el is aludtam.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Köszönöm szépen ezt a sok pozitív kommentet. De nem csak ez!! Folyamatosan nő százasával a látogatók száma! Ezt nem hiszem el! :oo ♥♥ Valami fantasztikusak vagytok! :DD Remélem tetszett a rész, és ha van egy percetek akkor komizni is ér.. ;) Nem sokálra hozom a kövi részt! :D Legyetek rosszak.. ;D (Azért ne annyira! ) xoxo

Chapter 4.

"Hey Harry!" Valaki kiáltotta a nevemet. Megfordultam és megláttam egy tömeg paparazzit. Csak megforgattam a szemeimet és visszafordultam a fiúkhoz és Laurenhez.
"Annyira izgatott vagyok!" mondta Niall körbetáncolva az épületet. Az MSG (Madison Square Garden) felé sétáltunk, ahol most fogunk fellépni először. Mindannyian izgatottak voltunk, de Niall-lel ellentétben mi nem mutattuk ki.
"Éhes vagyok!" hallottam meg Lauren édes, vékony hangját ahogyan próbálta túlkiabálni a lányok tömegének sikítását. Ránéztem, és láttam az arcán, hogy a válaszomat várja.
"Amikor beérünk az öltözőbe akkor majd kapsz enni babygirl!" mondtam neki. Bólintott és a nagy szemeivel a fiúkat kezdte nézni, miközben leültettem velünk szembe.
"Mit szólnátok ahhoz, ha pizzát rendelnénk?" kérdezte Niall ordibálva. Abban a pillanatban hallottam meg pár lány nevetését. Liam azt mondta, hogy jó móka lesz sétálni a Madison Square Garden közelében, anélkül, hogy észrevennének. Szerencsére a biztonsági testőrök is velünk jöttek.
"IGEN!" kiáltottam amikor megláttam az épületet. Szent mogyoró! Ez az épület hatalmas!
"Atya Úr Isten! Louis! Ez nekünk túl jó!" kiáltotta Niall.
"Hatalmas!" mondta Lou. A rajongók még mindig követtek minket. A szituáció egyszerűen kínos és furcsa volt. A rajongókat próbáltuk besürgetni a stadionba. Ahogy egyre közelebb mentünk, annál nagyobb lett az épület.
"Harry! Szerintem Laurennek ez emlékezetes pillanata lesz." mondta Niall és mosolyogva ránézett Lau-ra.
Bólintottam és mosolyogtam, ahogy Lauren csodálkozva nézte a hatalmas helyet. Végül elérkeztünk az végére, ahol már jöttek a testőrök és - gyengéden- megfogták Laurent és elvitték egy nyugalmasabb helyre. Beléptünk az ajtón és Niall egyből kiáltozva futott körbe az egész szobán és mindenfélét mondott, amik úgy hangzottak mintha idegen nyelven beszélt volna. Liam megpróbálta lenyugtatni őt.
"Mutatom az öltözőjüket uraim!" mondta nekünk egy itt dolgozó személy és intett, hogy kövessük őt. Elindultunk és néhol halottam Niall kuncogását. Majd hirtelen megálltunk. "Nem vagyok idióta. Ki rakta rám azt a papírt, hogy "Üss meg a hátamon!" mondta és letépett egy darabot a papírból és megmutatta nekünk. Mindannyian ártatlanul álltunk, azon gondolkozva, hogy ki lehetett. Ránéztem Niallre, Niall ránézett Liamre, Liam ránézett Zaynre, Zayn ránézett Louisra, és Louis meg rám nézett.
"Ő volt!" mondtuk ugyanakkor, egymásra mutatva.
"Éretlen kölykök." morogta a fickó.
"Oké! Én voltam!" vallotta be Niall két nevetés között. Egyszerre ránéztünk úgy, mintha őrült lenne.
"Béna!" mondta Lau és rámutatott Niallre amikor újra elindultunk.
"Hey!" mondta Niall. "Ez bántó volt!" motyogta. Csak nevettem az egészen. Megérkeztünk az öltözőkhöz és leültettem Laurent, aki odafutott a kanapéhoz és kivette a kifestőkönyvét a hátiszákjából.
"Fiúk! 7 óráig még van időtök." mondta a szervező, akinek a kezében voltak a mai fellépés adatai. Elővettem a telefonom és megnéztem az időt.
"Ember! Csak 2 óra van. Még van 5 óránk a kezdésig." nyafogott Niall. Sóhajtottam és leültem a kanapéra Lauren mellé.
"Mit színezel?" kérdeztem őt.
"Egy kismalacot." mondta miközben színezte kiszínezte a malacot kékre.
"A kismalacok nem rózsaszínek szoktak lenni?" tettem fel neki a kérdésemet.
"Nem! Már láttam egyszer egy kék malacot a strandon!" mondta. Mosolyogva bólintottam egyet.
"Hogyan került oda egy kék malac?" kérdeztem.
"Mert ott élnek. Buta Apa!" kuncogott és tovább színezett. Mosolyogtam. Milyen kis őrült fantáziája van.
"Még mindig éhes vagy?" kérdeztem tőle. Megrázta a fejét.
"Csak kekszet kérek!" mondta. Felálltam és megkerestem a snack asztalt. Természetesen Niall az asztal előtt állt. Odasétáltam és ránéztem a harapnivalókra. Mikor megtaláltam a kekszeket, az egész tányért megfogtam és odavittem a kanapéhoz. Leültem Lauren mellé, mjd megfogtam egy darab kekszet és kettétörtem és odaadtam neki.
"Óvatosan! Nehogy megfulladj!" mondtam neki. Gondosan figyeltem minden mozdulatát, ahogyan megrágja majd lenyeli.
"Látod? Jól vagyok! Kaphatok még egyet?" kérdezte. Bólintottam majd megint adtam neki egy felet. Megint végignéztem ahogyan lenyeli.
"Mit csináljunk most? Mit csináljunk?" kérdezte motyogva Liam.
"Játszunk!" Javasolta Lau, amibe mindannyian beleegyeztünk.

*7:00*

Már mindenki felöltözött az esti koncertre. Hallottam ahogy a színpad előtt álló lányok a nevünket kiabálják. Paulra rábíztam Lauren és mondtam neki, hogy olyan helyre álljon a színpad mellett, ahol én is látom őket.Felfutottunk a színpadra és az első számot kezdtük énekelni ami a Live While Were Young volt. Azért lehetett látni rajtunk, hogy kicsit idegesek vagyunk. Miután pár számot elénekeltük, a nagy vetítőről olvastuk fel a tweeteket. Liam volt az első.
"Tudsz breakelni?" olvasta Liam. "Nem tudok. Nézd!" mondta Liam és lerakta a mikrofonját, majd elkezdett breakelni. A rajongók mind sikítoztak és nevettek.
"Tudsz Triple Backflip-elni?" olvasta Zayn. "Tanultam, de még sosem sikerült." mondta Zayn. Mindenki kérdőn nézett Zaynre. "Tényleg nem tudok!" mondta és felemelte a kezét védekezőképpen.
"Megtaláltam Kevint!" olvasta fel Louis. "HOL?" kérdezte és a szemével a rajongók között cikázott.
"Tudsz balettozni?" olvastam. Forogtam egyet, úgy mint a balettosok. Ránéztem Laurenre, és ő is fordult egyet. Lefutottam a színpadról, majd felkaptam magamhoz Laurent és visszamentem oda, ahol a fiúk vannak. A rajongók egyenként mondták, hogy "Ahww" meg hogy "Jajj de édes!". Megfogtam a mikrofont, és Lau felé tartottam. "Mondd bele a nevedet Babygirl!" mondtam neki. "Lauren" mondta és mindenki újra elolvadt Lauren cukiságán. Mosolyogtam, majd visszavittem Laurent Paulhoz, hogy vigyázzon rá a koncert végéig.

*A Koncert vége*

"Menjünk a McDonald's-ba!" mondta Niall. Mindenki beleegyezett.
"Gyerek menüt kérek!" mondta Lauren, mikor odaértünk a pénztárhoz, hogy leadjuk a rendelést. Nem hiszem el, hogy a Madison Square Garden-ben koncerteztünk. Sosem fogom elfelejteni.

-------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztoook! Megjött az új rész, és ünnepélyesen (és örömmel) bejelentem hog ymivel vége van a sulinak minden héten péntekenként hozom a kövi részt!! ;D Szóval minden héten lesz 1 rész - vagy valamikor, mikor nincs semmi dolgom, akkor több rész is.!! Ha tetszett akkor komizz, vagy iratkozz fel rendszeres olvasónak!! ;D Puszi Mindenkinek!!  :DD xoxo

Chapter 3

*Harry szemszöge*

Hangokra ébredtem a szobámban.
"Olyan édesen alszik"
"Simon nem mondhat nemet!"
"Muszáj örökbe fogadnunk!"
Kinyitottam a szememet, és a fiúkkal találtam szembe magamat. Lauren még az édesek álmát aludta a kezemben.
"Jó reggelt Hazz!" mondta Louis. Bólintottam.
"Reggelt!" morogtam a szokásos reggeli hangomon.
"Föl kell kelned! Emlékszel?"  mondta Liam. Rászegeztem a tekintetemet, mutatva, hogy folytassa. "Simon beleegyezése!" mondta enyhén mérges arckifejezéssel.
"Oh, persze!" mondtam. Ránéztem Laurenre, aki még mindig aludt. Rámosolyogtam. "Olyan imádnivaló!" mondtam,amire a fiúk csak aprót bólintva mosolyogtak. Niall elvette a karjaimból Lau-t, hogy fel tudjak öltözni. Már bent voltam a fürdőszobában, amikor meghallottam Lauren hangját.
"Hol van Apuci Hazz?" kérdezte vékony hangján. Mosoly húzódott a számra.
"Mindjárt visszajön!" mondta neki Niall. Felöltöztem és kiléptem az ajtón. Lau kinyújtotta a kezét, jelezve, hogy fogjam meg. Átvettem Niall-től, és ráültettem a csípőmre.
"Megetetted?" kérdeztem. Niall helyeselve biccentett a fejével. A fiúk beszélgetni kezdtek, én meg közben Laurent nevettetni próbáltam. Ránézett a hajamra, amit már pillanat múlva meg is érintett. Egy "Azta" szó kíséretében elkezdett játszani a fürtjeimmel. Megfogtam a még gyengéd karjait, amik ez én kezemhez képest ötször is belefért volna. Elkezdett nevetni. Bingo!
"Most már elmondhatom, hogy ti ketten jöttök ki egymással legjobban!" mondta Zayn. Mosolyogni kezdtem. Miközben mosolyogtam, kijöttek az arcomon a szokásos gödröcskék. Lau ezt észrevette, és érdeklődően figyelni kezdte őket. Én csak kuncogtam egyet Laurenen.
"Ti ketten elválaszthatatlanok lettetek! Nem hagyhatjuk, hogy Simon elvigye innen ezt a csöpséget!" kiáltotta Louis és megmutatta Laurennek a szuperhős felét, Lau csak furcsán nézte  őt. Mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés.
"Akkor induljunk!" mondta Zayn. Felöltöztettem Laurent, majd kifelé vettük az irányt mindannyian. Louis önként vállalkozott, hogy ő vezessen. Beleültettem Laurent az ölembe és becsatoltam magamat a biztonsági övvel. Lau az apró testével teljes fordulatot vett és így szembe került velem. Rám mosolygott, és rádőlt a mellkasomra. Ráraktam a kezemet a hátára, és simogatni kezdtem, amíg el nem aludt.

*Simon irodája*

Felsétáltunk az emeletre, ahol Simon irodája van. Mikor beléptünk az ajtón éppen iszogatta a teáját. Végignézett rajtunk és mikor megállapodott a szeme rajtam, és Laurenen a szemöldöke a homlokára szaladt.
"Ki ő?" kérdezte, rámutatva Laura.
"Nos...pont ezért jöttünk." mondta Liam.
"Azért jöttetek, hogy megkérdezzétek, hogy ki ő?" kérdezte.
"Nem! Mi tudjuk,  hogy ki ő!" mondta Niall. Nevettem volna Simon érthetetlenségén, de túl fáradt voltam.
"Akkor elmondjátok, vagy találgassak?" kérdezte Simon türelmetlenül.
"Ő Lauren." mondtam."A buszmegállóban találtam. Egyedül." folytattam. Simon bólintott, jelezve, hogy folytassam. Óvatosan befogtam Lau fülét. "A szülei otthagyták őt." mondtam. Levettem a kezeimet a parányi füleiről, majd nyugtatásképpen rámosolyogtam.
"Azt gondoltuk, hogy örökbefogadjuk, de ahhoz kell az engedélyed." mondta Louis. Simon keményen nézett minket pár másodpercig, majd Laurenre nézve enyhültek az arcvonásai, és bólintott.
"Rendben fiúk! Beleegyezek!" mondta. Összepacsiztunk a fiúkkal. "De csak akkor mondok igent, ha vigyázni fogtok rá, és ezzel a dologgal be tudnátok bizonyítani az embereknek, hogy nem vagytok beképzeltek!" magyarázta nekünk Simon. Szaporán bólogattunk, és egy "köszönjük" kíséretében ujjongva hagytuk el az épületet.

*A lakásban*

Miután hivatalosan is örökbefogadtuk Laurent, rögtön visszasiettünk a lakásunkba. Leültettem Laut a kanapéra, de nam sokáig ült ott, mivel szaladgálva fedezte fel az új lakását.
"Fiúk! Nem felejtettünk el valamit?" kérdezte Louis. Ránéztünk és egy kis gondolkodás után találgatni kezdtünk.

"A méltóságodat?"

"A haj termékeket?"

"Toy Story maraton?"

"Nandos, ingyen csirkeszárnyak, oldalán krumplival és mellé kólával?" mondta Niall. Mindenki kérdőn nézett rá. "Mivan? Zayn meg azt mondta, hogy haj termékek!" vágta rá Niall.
"Nos, igen, de Harry meg azt mondta, hogy Louis méltóságát!" tiltakozott Zayn.
"Liam meg azt mondta, hogy Toy Story maraton!" tiltakoztam én is.
"Srácok! Szerintem pedig Laurennek felejtettünk el ruhákat venni!" mondta Louis túlkiabálva minket.
"Ohh..." mondtuk egyszerre.

*A bevásárlóközpontban*

Louis nagyon be volt zsongva a vásárlástól. ?ás és más boltokba vonszolt minket. Miután megvettünk mindent Laurennek, elmentünk egy olyan boltba, ahol magunknak is tudunk vásárolni. Egész idő alatt én fogtam Laut, és közben Louis mutatta nekem a felsőket.
"Hazza!" szólt Lau. Ránéztem.
"Igen Édesem?" kérdeztem.
"Fáradt vagyok!" mondta, miközben a szemét dörzsölte.
"Aludj el nyugodtan! Nem sokára az ágyban leszel!" mondtam neki! Bólintott, és rárakta a fejét a vállamra, majd becsukta a szemét. Simogatni kezdtem a hátát és nemsokára sikerült elaludnia. Csendes horkolást is hallottam Laurentől, amin csak mosolyogni tudtam. Később a fiúk is végeztek a vásárlással. Miikor kiléptünk az üzlet ajtaján, egyre több rajongó kezdett el követni minket. Meg is lepődtem azon, hogy Lauren még mindig aludt, ahhoz képest, hogy az összes rajongó sikongatni kezdett. Mindenkitől azt a kérdést hallottam, hogy miért tartok a kezemben egy kisgyereket. Próbáltam nem reagálni, hanem minél hamarabb hazajutni.

*A lákásban*

Mikor visszaértünk már este 7 óra volt. Átöltöztettem Laut az új pizsamájába, és lefektettem az ágyba. Betakartam és adtam egy puszit a homlokára. Átöltöztem az én saját pizsamámba, majd bemásztam az ágyba. Úgy helyezkedtem el, hogy Lauren biztosan ne essen le az ágyról. Átraktam a kezemet a másik oldalára, így Lau közelebb húzódott hozzám. Pár perc múlva sikerült is elaludnom.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok manók! :DD Nagyon - nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett rám várni, csak hát most év vége van, ezért nagyon bele kellett húznom... Tudom, hogy nagyon sablonos duma, de ez az igazság... :/ De most jön a jó hír! Mivel már jövőhéten nincs suli, ezért sűrűbben fogom hozni a részeket! :DD Minimum minden héten egyet vagy kettőt. ;D És a másik dolog... Nem hiszem el hogy már van 500 oldalmegjelenítésem! Woow!! *0* Nagyon jók vagytok csajok! ;) Na akkor ennyi is lenne!! Engesztelésül pénteken (vagy hétvégén) hozom a kövi részt! :DD És komizni még mindig ér!!

Interview

Na sziasztok lányok! Bocsi, hogy ilyen későn jelentkezek, de most vizsgázok angolból és ez sok tanulással jár... -,-" De a lényeg, hogy olvasok egy blogot.... Egy nagyon jó blogot... ;) Aki írja azt a blogot, Csajsziii_1D lenne, aki ezt a blogot írja. :D (Katt a linkre, és olvasd, mert nem lehet megunni, olyan jó.. ) Gondoltam rá, hogy csinálok vele egy interjú féleséget, ahol kikérdezem mindenféle dologról, róla és a blogról is. Itt is lenne az "interjú" ;D

1. Mi inspirált a blogíráshoz?

• Sok One Direction Fanfiction-t olvastam és én is kedvet kaptam hozzá. :)

2.Miért pont Nathan Sykes a főszereplő?

•   Kevés jó The Wanted-os blogot olvastam és gondoltam bele kezdek egybe. És azért Nathan-t választottam főszereplőnek, mert ő kedvencem a The Wanted-ból, de a többieket is szeretem.

3. Milyen körülmények között szoktál írni?

• Majdnem mindennap The Wanted-os és One Direction-os zene mellett a szobámban írom.

4.Segít valaki/valami az írásban?

•  Igen, legtöbbször a húgommal írom a részeket...

5. Hogyan találtad ki a szereplők nevét?

• Nagyon nem gondolkodtam rajta, csak úgy jött.

6.Amy-ben magadra tudsz ismerni? Hasonlít a karakter rád?

•  Nem igazán, de azért van egy-két közös tulajdonságunk... Azért lett ilyen Amy személyisége, mert szerettem volna megmutatni, hogy milyen a másik oldalon lenni, amikor te vagy a rossz.

7. A történetben sok vegyes érzelem található. Tapasztalatból sikerül mindig kifejteni?

• Is-is. De a legtöbb saját tapasztalat....

8.Vannak nagyobb terveid az írással kapcsolatban? Szeretnél híres írónő lenni?

•  Nem, csak hobbi szinten.:)

9. The Wanted-ot is annyira szereted, mint a One Direction-t?

• Mind a két bandát nagyon szeretem :D. Elsőnek a 1D-t ismertem meg az elején nem kedveltem őket, de aztán a videóik segítségével belopták magukat a szívembe, ez történt tavaly augusztusba... A The Wanted-ot szó szerint utáltam, mivel nem szimpatizál a 1D-vel... DE év eleje környékén ez megváltozott... Róluk is elkezdtem nézni a videókat és hihetetlenül kedvesek a rajongóiikkal, minden héten videót töltenek fel magukról, hogy mit csináltak az előző héten.

10. Milyen érzés, hogy egyre több "rajongója" van a blogodnak?

• Elképesztő...:D Az elején bele se mertem gondolni, hogy ennyien fogjátok olvasni a blogomat. :) Nagyon jó nézni, hogy napról-napra nő a nézettség.

11.Így utolsó kérdésnek (vagy inkább kérésnek) pár mondatban kaphatunk egy kis ízelítőt a következő részből?

•  Persze:)

26.rész: kiderül, hogy Amy Liam húga; Jake is feltűnik a bulin; Nathan és Dionne...nem csak csók történt kettőjük között; Amy eltűnik

Na szóval DIRECTIONEREK ÉS THE WANTED FAMILY FIGYELEM! AKI SZERETI A THE WANTEDET ÉS A ONE DIRECTIONT, ANNEK SÜRGŐSEN OLVASNIA KELL EZT  A BLOGOT!

Katt ide a blogért... ;D

Chapter 2.

*Harry szemszöge*

"Olyan imádnivaló!" mondta Louis. Bólintottam, és lenéztem a karjaimban alvó Lauren-re.
"Szerintem is." mondta Zayn.
Bevittem Laurent a szobámba és lefektettem az ágyamra, hogy kényelmesebben tudjon aludni. Lesétáltam a földszintre, majd leültem a nappaliba a fiúkhoz, akik éppen az Ellen Showt nézték.
"Holnap el kell menni vásárolni Laurennek." mondta Louis. Mindenki bólogatni kezdett.
"De először el kell mennünk Simonhoz, hogy szóljunk neki Laurenről, mielőtt mi lennénk a törvényes szülei." mondta Liam. Oh, tényleg.
"Persze." mondtam. "Szerintetek, mit fog erről az egészről gondolni?" folytattam.
"Valószínüleg nem fogja érdekelni. Láttad, hogy azt sem érdekelte, hogy Louis, meg Harry nyilvánosan fogtosták egymás seggét, majd felrakták Twitterre, ahol az egész világ látja." mondta Zayn, majd rám, és Louisra nézett.
"Nos, ez teljesen más." érveltem
"Te tudod..." motyogta Niall.
"Neked is van kép a fenekedről, Niall, szóval pofa be!" mondta Louis szúrós tekintettel.
"Srácok! Ne veszekedjünk! Durva napunk volt. Most éppen egy gyerek lakik nállunk, aki nem rosszabb, mint egy meztelenül járkáló Harry." mondta Liam. Bólintottam, majd sóhajtottam egyet, de ott bujkált a szám sarkában egy apró mosoly. Felálltam, majd elköszöntem a fiúktól, és a szobám felé vettem az irányt, hogy holnap korán fel tudjak kelni, és meg tudjam látogatni Simont.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Tudoom, hogy nagyon rövid lett, de most csak ennyit tudtam egyszerre lefordítani. Sorryy Guys...  De holnap hozom a kövi részt, mert szüneeet van! Juhúúú! :D Amúgy köszönöm a visszajelzéseket, hogy tetszik, sokat jelent nekem, és ez ad erőt, hogy le tudjam fordítani nektek!! :D De komikat még mindig nem kapok, szóval hajrááá, csak pár billentyűlenyomás, és kész is van egy komment!! :D

Chapter 1

*Harry szemszöge*

"Harry!" szólt Louis a földszintről. Felnyögtem, miközben lassan szálltam ki az ágyból még mindig egy szál boxerben. Lesétáltam a konyhába, ahol a fiúk voltak.
"Igen, asszonyom?" kérdeztem viccelődve, de Louis komoly tekintete mellett nem sikerült.
"El tudsz menni a boltba?" Kérdezte. Leesett állal figyeltem. Ez komoly?
"Miért nem a fiúk mennek el vásárolni?" Tiltakoztam amellett, hogy én mennyek el a boltba.
"Mert Niall túl sok kaját venne, Liam épp twitcam-ezik a rajongókkal, Zayn és  Perrie elmentek, én meg megbeszétem Eleanorral, hogy 2 perc múlva skype-olunk." mondta és beleivott egy pohár tejbe. Felnyögtem.
"Renben. De nem én megyek a kötvetkező alkalommal!" Mondtam megforgatva a szememet. Felmentem az emeletre, majd felvettem egy egyszerű fehér rövidujjú pólót, egy csőszárú farmernadrágot, egy fehér coverse-vel. Felkaptam a kulcsot, és az autómhoz sétáltam. Beszálltam, és a legközelebbi Supermarket-hez vezettem. Minden dolgot vettem amire szükség volt, majd kifelé vettem az irányt az autóhoz. Miközben sétáltam a járdán megláttam valami nagyon szokatlant. Megláttam egy kislányt, ahogyan a buszmegállóban ül egyedül. Nézte a földet, és a lábait lógatta lefelé a padról. Tehetetlenül és magyányosan ücsörgött. Odasétáltam hozzá. Miközben közeledtem, szép lassan felemelte a fejét és rámnézett azokkal a gyönyörű, nagy szemeivel.
"Kérlek, ne bánts, mint anyu és apu." Mondta félelemmel teli hangján. Erre összeráncoltam a szemöldökömet.
"Nem szokásom bántani kislányokat, édesem. Hol vannak a szüleid?" Kérdeztem nyugodtan.
"Nem tudom. Azt mondták, nem tudtam otthon maradni." Mondta kislányos hangján.
"Van-e valami oka, hogy itt hagytak?" Kérdeztem.
"Azt mondták, hogy nőjek fel egyedül. Mit jelent ez?" Kérdezte ártatlanul. Összeszorult a szívem. Milyen szülők ezek?
"Semmit. Mi a neved, kicsim?" Kérdeztem újra.
"Lauren, uram," mondta. Ó, uramnak nevezett!
"Tudod, hány éves vagy?" Kérdeztem.
"Három" mondta és feltartotta a 3 ujját, jelezve, hogy ő 3 lehet. Én mosolyogva bólintottam."
"Na, gyere velem!" mondtam, és felé nyújtottam a kezemet, de ő nem mozdult. " Igérem, hogy nem foglak bántani!" nyugtattam meg.
" Kisujj eskű?"kérdezte, és felmutatta az apró kisújját.
"Kisujj eskü." mondtam, és én is felmutattam az ujjamat. Elmosolyodott, majd a karjaimba vettem. Felkuncogott, és odasétáltam vele a kocsihoz.
"Hova megyünk, uram?" kérdezte. Aprót nevettem rajta.
" Hívj csak Hazza-nak. Elviszlek, és bemutatlak a zenésztársaimnak." mondtam. Szerintem adoptálni fogom ezt a kislányt.
"Hazza? Nagyon furcsa neved van." mondta. Felnevettem. Beleültettem az ülésbe, és becsatoltam az övét. Szükségem lesz egy gyerekülésre, mert ez így nem biztonságos. Bekapcsoltam a rádiót, ahol épp a Live While We Are Young következett. Lauren elkezdte énekelni, de nem értettem tisztán, mert össze-vissza hablatyolt mindent. Ez nem a megfelelő szám arra, hogy ő ezt el tudja énekelni. felnevettem, mikőzben leparkoltam a ház elé. Kiszálltam, és a bejárati ajtóhoz siettem, kezemben Laurennel, és még plusz öt szatyorral. Kinyitottam az ajtót, és mindenki odasietett hozzám. Azonnal megálltak, mikor meglátták Laurent.
"Mi a -" kezdte Niall, de félbeszakítottam, mielőtt valami csúnyát mondott volna Lauren előtt.
"Mi a FRANC, Niall, mi a FRANC!" mondtam komolyan. Niall csak legyintett egyet megadás képpen.
"Miért van nállad egy gyerek?" kérdezte Liam. Gondolom már végzett a twitcammel.
"Egyedül találtam a buszmegállóban. És a neve Lauren" mondtam, miközben leraktam a bevásárló szatyrokat a konyhapultra, és megölelgettem Laurent. Felkuncogott, és visszaölelt.
"Hol vannak a szülei?" kérdezte Niall. Befogtam Lauren fülét.
"Otthagyták egyedül az utcán." mondtam szemrehányóan. Feláll a hátamon a szőr, ha rágondolok, hogy milyen szülők is ezek.
"Akkor lesz egy új családtagunk?" kérdezte Liam izgatottan, és fel-le ugrált. "Persze, ha a többiek is beleegyeznek" vette komolyra a témát és kérdőn a fiúkra nézett.
"Rendben, de ha azt mondják, hogy nem, akkor is itt fog maradni! mondtam, és magamhoz öleltem az apró, törékenyt kislányt.

Sziasztok! Ez lenne az első fejezet...:)) Ha tetszett a komikért nem harapok! ;)

Chapter 1 [RÉSZLET]

 "Kérlek, ne bánts, mint anyu és apu." Mondta félelemmel teli hangján. Erre összeráncoltam a szemöldökömet.
"Nem szokásom bántani kislányokat, édesem. Hol vannak a szüleid?" Kérdeztem nyugodtan.
"Nem tudom. Azt mondták, nem tudtam otthon maradni." Mondta kislányos hangján. 
"Van-e valami oka, hogy itt hagytak?" Kérdeztem.  
"Azt mondták, hogy nőjek fel egyedül. Mit jelent ez?" Kérdezte ártatlanul. Összeszorult a szívem. Milyen szülők ezek?  
"Semmit. Mi a neved, kicsim?" Kérdeztem újra.  
"Lauren, uram," mondta. Ó, uramnak nevezett!
"Tudod, hány éves vagy?" Kérdeztem. 
"Három"  mondta és feltartotta a 3 ujját, jelezve, hogy ő 3 lehet. Én mosolyogva bólintottam."