Chapter 8 [2 of 3]

"Nem!" kiáltották egyszerre. Kezdett bosszantó lenni.
"Szeretnénk visszakapni a gyerekünket, vagy hívjuk a zsarukat!" vette elő a telefonját a férfi.
"Esküszöm, ha hozzá mernek érni a kislányomhoz, én tartóztatom le magukat!" figyelmeztettem őket. Jó érzés volt mondani, hogy Lauren az ÉN lányom.
"A mi lányunk!" vágta rá a nő.
"Ahhoz képest, hogy nem akarták megtartani, nagyon ragaszkodnak hozzá." mondtam, abban a tudtában, hogy Lauren hallja.
"De most már akarjuk Őt!" nyújtotta a kezét a férfi.
"Soha nem adom vissza önöknek. Soha!" sziszegtem. A férfi előrelépett, és megpróbálta kivenni Laurent a kezeim közül. Amelyik kezemmel éppen nem fogtam a csöppséget, meglöktem a férfit, ezáltal elvesztette az egyensúlyát és megbotlott. "Azt mondtam, hogy ne érjen hozzá!"
"Az én lányom, szóval akkor érhetek hozzá amikor akarok!" állt mellé a nő, és ahogy a férje tette, próbálta kivenni a kezemből Laurent. Odaadtam gyorsan Liamnek a kislányt, és feléjük fordultam.
"Próbálják meg." Tettem keresztbe e kezem.
"Mi?" kérdezték értetlenül.
"Próbálják meg elvenni Laurent, és nézzék meg, hogy mi történik." magyaráztam. Vállat vont és megint előre lépett. A kezével a kicsi felé nyúlt, hogy felvegye, de rőteljesen ellöktem, és ennek következtében a földre esett. Mérgesen fújtatott egyet, és felállt, majd megpróbált megütni.
"Kérlek ne bántsd apucit!" hallottam Lauren sikoltását a férfi mögül, de figyelmen kívül hagyta a mondatot és meglendítette az öklét, ami az arcomban landolt. Kicsit megszédültem, és megkapaszkodtam a mögöttem lévő szekrényben. Felpillantottam, és a férfi önelégült arcával találtam szemben magam. A számban enyhén vas ízű folyadékot éreztem, ami az orromból folyt. Remek. Sikerült betörnie az orromat.
"Nem ütök meg idegeneket, addig amíg nem bántják a családomat, vagy engem." szorítottam ökölbe a kezemet.
"Harry." szólt Liam mögüllem. "Légy erősebb!" bíztatott.
"Már az vagyok." legyintettem és dühtől fortyogva néztem a férfi arcát. Az öklömmel arcon ütöttem a férfit, és a nő elsikoltotta magát. Amikor megütöttem, abban a pillanatban egy pukkadó hangot hallottam. A pofája a férfinek kék és zöld volt. Ezt vártam. Szarkasztikusan horkantott egyet és felsziszegett, mikor hozzáért az arcához. Ha azt hiszitek, hogy ezzel vége volt, akkor tévedtek. Hirtelen felémfordult és az álkapcsomat célozta meg. A földre estem és erős fájdalmat éreztem a szám környékén.
"Bácsi! Hagyd békén apucit" ordíotta Lauren. Rá se fittyentett a kislányra majd hasonütött, majd mégeszer. "HAGYD ABBA!" kiáltotta sírva Lauren.

--------------------------------------------------------------------
Itt is lenne a rész. :) Kicsit rövid, de remélhetőleg ezen a héten felrakom a következőt! :D Komikat kéreeeek! ;) c:  xx

Chapter 8 [1 of 3]

Laurennel játszottam, amikor hirtelen megszólalt a csengő.
"Nyitom!" kiáltotta Liam. Legyintettem egyet, és visszaültem Lau mellé. "Öhm, Harry, tudsz jönni ?"
"Maradj itt, babygirl! Mindjárt jövök." mondtam és megpusziltam a homlokát. Sóhajtottam, és Liam mellé sétáltam. Az ajtóban álló két személyre néztem. Egy nő meg egy férfi volt.
"Miben segíthetek?" kérdeztem.
"Vissza akarjuk kapni a lányunkat!" mondta a hölgy. Az állam leesett, és tátott szájjal néztem rájuk.
"Önök azok, akik egyedül hagyták Laurent?" döbbentem le.
"Nem hagytuk egyedül! És nem is adtuk oda másnak." mondta tovább a férfi.
"Oh, persze. Nem hagyták egyedül, mi? Akkor miért volt a buszmegállóban egyedül? Nem is tudta szegény, hogy hol van." emeltem fel a hangom.
"Nézd kölyök. Eljöttünk a gyerekünkért, és el szeretnénk vinni. Most!" mondta nyugodtan, de határozottan.
"Mostantól én vagyok a gyámja a csöppségnek. Az önök hibája."sóhajtottam.
"Apuci!" hallottam meg Lauren félénk hangját mögülem. Oh, egek!
"Itt van a mi picikénk." gügyögte Laurennek a nő.
"Nem az önöké!" sziszegtem.
"De igen! Én szültem!" csattant fel.
"Ahogyan szülte, úgy ott is hagyta egyedül." ismételtem.
"Gyere ide Lauren!" guggolt le a nő, és mosolyogva kinyújtotta a kezét Lauren felé. Enyhén - bár nem hiszem el, hogy ezt csináltam - de megütöttem a nő kezét, ami rögtön el is húzott.
"Ne merje megérinteni őt!" sziszegtem.
"De ő a mi gyerekünk!" dühöngött a férfi. Mérgesen sóhajtottam, majd felvettem Laurent.
"Egyedül hagyta." szólt közbe Liam.
"Nem hagytuk egyedül. Csak ti elhoztátok." lépett előre egyet.
"Bárki más is ezt tette volna." léptem hátra, hogy a tisztes távolság meglegyen. "És honnan tudják, hogy hol lakom?" kérdeztem.
"Ki tudjuk deríteni. Kérjük. Vissza. A. Gyerekünket." nyomatékosan mondta a férfi.
"Kockáztattak. Volt egy esélyük, de elvesztették. Lauren már nem is emlékszik magukra. Nem lehet egy gyereknek egy olyan szülei, mint maguk. És most kérem menjenek!" mutattam az ajtó felé.


-----------------------------------------------------------------------------
Kövezzetek meg, tudom, hogy rövid lett a rész, de gondoltam 3 részben rakom fel. A kövi rész hamarosan! ;) ♥♥

Chapter 7 [2 of 2]

"Hé! Ez a kedvenc játékom!" kiáltott fel. Kuncogtam egyet.
"Akarsz vele játszani?" ajánlottam fel. Megrázta a fejét.
"Nem. Odaadom neked, mert te vagy az én apukám, és szeretlek." mondta. Mosolyra húzódott a szám és belül meghatódtam.
"Oh, én is szeretlek babygirl!" mondtam, és a karjaim közé zártam őt. Megpusziltam a feje tetejét, majd visszament játszani a babáival.
20 perc múlva Lauren abbahagyta a játszást. A szemeiből fáradság tükröződött, mikor rámnézett.
"Befejeztem a játékot." mondta két ásítás között.
"Te döntöd el, hogy mit csinálsz most." mondtam, és vártam a válaszára.
"Nem tudom." mondta. Sóhajtottam egyet. Unatkozok. Itt a lehetőség, hogy időt töltsek Laurennel, viszont nem tudunk semmit sem csinálni. Felkaptam, és leültettem a kanapéra. Leguggoltam elé, és megfogtam az apró kezeit. "Tudunk csinálni sütiket." mosolyogtam.
"Igen!" sikított izgatottan. Kuncogtam és a konyhába sétáltam. Benéztem minden szekrénybe, és elővettem a hozzávalókat. Megfogtam Laurent és ráültettem a pultra. "Ez mi?" vette a kezébe a lisztet és vizsgálgatni kezdte.
"Lisztnek hívják." mosolyogtam féloldalason.
"Ez mi?" kérdezte. Mielőtt válaszoltam volna, Lauren az egész arcomat beterítette liszttel. Elkezdtem köhögni.
"Azt hittem szeretsz!" viccelődtem. Vidáman kuncogott.
"Én szeretlek, apuci!" mondta még mindig kuncogva. Mosolyogtam, és megpusziltam az arcát, amitől ő is lisztes lett. Nevettem egyet, majd megtöröltem az arcomat. "Sütit akarok enni!" mondta.
"Tudom, tudom. De előtte meg is kell csinálni." mondtam.
"Akkor használd a varázserődet!"mondta. Az egekbe szökött a szemöldököm.
"A varázserőmet? Nem hiszem, hogy van varázserőm." mondtam. "De ha még is lenne...Tulajdonképpen nem tudnám, hogy mi lenne akkor." nevettem.
"Mindenkinek legyen varázsereje!" kiáltott fel.
"Oké, akkor mutassuk meg, hogy hogyan tudunk sütit sütni a varázserőnkkel." mosolyogtam rá.
"Rendben." mondta. Hát, ez egyszerű volt.
"Szóval. Tanulj a legjobbtól." kacsintottam, majd követtem az utasításokat. Nem tartott sokáig, így hamar elkészültem, kevesebb, mint 30 perc alatt.
"Jól néz ki. Kaphatok egyet?" kérdezte. Bólintottam egyet, majd ketté törtem egyet, és az egyik felét odaadtam a kis kezébe. Harapott belőle, és lassan lenyelte.
"Milyen?" kérdeztem izgatottan.
"Szép munka volt, apuci!" tartotta fel a kezét. Nevettem egyet és belecsaptam a tenyerébe. Az ölembe vettem.
"Igen, de te is segítettél, szóval te is ügyes voltál, babygirl." mosolyogtam. Hallottam, hogy a bejárati ajtó nyitódik, majd később becsukódik.
"HAZAJÖTTEM ELEANORRAL!" kiabált Louis. Kisétáltam a nappaliba, ahol az ajtótól pár méterre álltak.
"Jézusom, Lou! Kicsit halkabban. Már majdnem elaludt Lauren." pisszegtem le.
"De még-" kezdte el a mondatot Louis, de Eleanor belevágott.
"Úristen, de édes. A lányoknak muszáj találkozni velük. Megkérdezte, hogy megfoghatja-e, amikre bólintottam. "Nagyon cuki vagy." gügyögte.
"Laurennek hívják." mondtam.
"Hűha. Egy igazán lányos név. Imádom!" mosolygott El. Lehetett látni Laurenen, hogy megkedvelte Eleanort. Elmosolyodtam.

Már este 9 óra van, és Eleanor körülbelül egy perce ment el.  Éppen a Spongyabob Kockanadrágot néztem, amikor hirtelen Lauren megfogta az arcomat, és hozzám bújt. Lenéztem rá, majd az ölembe ültettem.
"Fáradt vagyok, apuci!" ásított.
"Rendben, akkor menjünk aludni, babygirl!" mondtam, és felálltam. A kezeimbe vettem és a hálószobához mentem - útközben felkaptam a pizsamáját is.- Levetkőztettem, majd ráadtam az alvós ruháját. Éreztem, hogy nekem is lassan kezd lecsukódni a szemem, viszont nem voltam álmos. Biztos Lauren ragasztotta rám az álmosságát. Bebújtattam a takaró alá, és befeküdtem mellé. Mikor láttam, hogy a szeme már nincs nyitva, adtam a homlokára egy puszit, majd szép lassan az ajtóhoz vettem az irányt.
"Apu! Énekelsz nekem valamit?" kérdezte hirtelen. Ránéztem és az ágy közepén felült, és a nagy szemeivel engem nézett. Megkerültem az ágyat, és befeküdtem mellé. Eszembe jutott ez egyik dal, amin talán Lauren el tud aludni. Elkezdtem énekelni az 'Isn't She Lovely-t", és már pár perc múlva aludt is. Amilyen gyorsan csak lehetett - megint - megpusziltam a homlokát, majd halkan lementem a lépcsőn a nappaliba.

----------------------------------------------------
Jó olvasást, nem sokára jön a következő rész! :) :3♥

Chapter 7. [1 of 2]

Vérfagyasztó sikításra ébredtem. Kiugrottam az ágyból, és rögtön le is estem a földre. Felnyögtem, majd felálltam, és a zaj irányába vánszorogtam. Odasétáltam Lauren-hez, és felkaptam.
"Shh. Semmi baj, apuci itt van!" suttogtam, miközben a hátát simogattam és a karjaim között ringattam Őt. Lassan kezdett lecsillapodni a sírása. A feje a vállamon pihent, és úgy éreztem, a fáradságtól rángatózott néhány alkalommal. Leültettem, majd a füle mögé sepertem néhány hajszálat, és a karjaim közé zártam. Dúdoltam pár lassú számot, és próbáltam elaltatni Laurent. Megpusziltam a feje tetejét, és visszafektettem az ágyba.
"Ááá!" hallottam Louis sikítását.
"Csöndet, Louis!" intettem le a barátomat.
"Azt nem lehet, Hazz!" mondta megpöccintve a homlokomat. Megdörzsöltem a homlokom, majd lassan felültem, óvatosan a karjaim közt tartva Laurent.
"Miért? Csinálunk ma valamit?" kérdeztem.
"Mi nem, csak én megyek Eleanor-ral a moziba. Megnézzük a Tökéletes Hangot. Mindenki azt mondta, hogy nagyon vicces, amióta bejött Anglia mozijaiba." bólintottam és Lau-hoz fordítottam a fejem. "Látod? Mindenkinek van valami programja mára. Csak nekünk nincs. Szerintem kezdek öregedni." vállat vont, és egy nagy vigyor ült ki az arcomra.
"Szóval azt mondod, hogy csak én meg Lau leszünk ketten?" kérdeztem izgatottan.
"Igen, viszont ne feledkezz meg rólam, mert nem sokára én is jövök vissza." ment végig a hálószobán a gardrób felé.
"Megpróbálom."mondtam. Éppen a pólóját vette fel, mikor hirtelen megállt és felém fordult.
"Eleanor szeretné látni Laurent, szóval a film után őt is hazahozom." megint bólintottam. Louis lesétált a lépcsőn és mikor hallottam az ajtócsapódást, tudtam, hogy Louis már elment, így nincs itthon senki. Lauren még mindig aludt. Lesétáltam a nappaliba, ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel a karjaimban alvó pici lányt. Lefektettem a kanapéra és leültem mellé, majd vártam, hogy felébredjen. A Tv-t halkan hallgattam, viszont nem ment semmi jó sorozat. Sóhajtottam, majd kinéztem az ablakon. Még mindig sötétség borult az égre. Nem értem, hogy Louisnak miért kellett kora hajnalban elmennie, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy ezen rágódjak.

Mikor felébredtem a kanapén találtam magamat. Körbenéztem, és Laurent pillantottam meg mellettem ugyan abban a pozícióban, ahogyan én feküdtem. Az egyik keze lelógott, miközben hason feküdt. Az apró ujját édesen szopta, mintha az élete múlna rajta. Egy pillanatra eszembe jutott anya és Gemma. Tudnak már Laurenről? Valószínűleg holnap elmegyünk hozzá és bemutatom nekik Őt.
"Apu?" egy aprót ugrottam az ijedségtől. Ránéztem és hirtelen magához ölelt az aprócska kezeivel.
"Mi a baj manó?" kérdeztem, miközben a mellettünk lévő takarót magunk köré tekertem.
"Sokáig oda néztél és nem pislogtál." mutatott az ablak felé. Mosolyogtam és megsimítottam a kézfejét.
"Bocsi, babygirl! Máskor nem fordul elő." mondtam. "Vissza szeretnél aludni?" mosolyogtam rá.
"Nem. A játékaimmal szeretnék játszani!" tapsolt egyet a kezével, és rám emelte a szemeit.
"Csak most keltél fel, és már is játszani akarsz?" kérdeztem.
"Igen." állt föl, és ugrálni kezdett.
"De a gyerekeknek szüksége van az energiára." morogtam majd felkaptam a karjaim közé. Felvittem az emeletre, ahol a játékok sorakoztak.

----------------------------------------------
Itt is lenne a 7. résznek az első fele. :) jó olvasást! Majd ma vagy holnap rakom fel a második felét. ;)♥