"Gyerünk Lauren! Kérj bocsánatot, vagy eljön érted a csiki szörny!" mondtam Laurennek, aki szándékosan megütötte Niallt, aki nem a nevén szólitotta, hanem máshogy.
"Nem!" duzzogott Lauren és keresztbe fonta a kicsi karjait.
"Mondtam már, hogy bocsánat!" mondta határozottan Niall. Lau csak megrázta a fejét.
"Úgy is bocsánatot fog majd kérni!" mondtam Niallnek.
"Nem, nem fog." motyogta szomorú hangon. Megforgattam a szemeimet. Minketten túl makacsok.
"Amúgy el kell mennünk a stúdióba, mert fotózás lesz." emlékeztettem Niallt a mai programunkról.
"Tudom." sóhajtott. Felvettem Laurent a kezeim közé.
"Hova megyünk apuci?" kérdezte, mintha nem hallotta volna Niall és köztem folyó beszélgetést. Megfogta a fürtjeimet és játszani kezdett velük. Ránéztem, majd adtam egy puszit a pici orrára. Kuncogott majd elrejtőzött a nyakamban.
"El kell mennünk egy szokásos photoshootra, babygirl." mondtam.
"Az mit jelent?" kérdezte.
"Nos, um... Alapvetően a stúdióban szokott lenni, és... fotókat csinálunk?" válaszoltam, de inkább kérdésnek bizonyult. Zavarodottan nézett fel rám.
"Én is csinálhatok képet?" kérdezte.
"Az attól függ, hogy hogyan viselkedsz majd a stúdióban." mondtam komoly arcal. Bólintott egy aprót, és visszarakta a fejét a vállamra.
"Kész vagytok srácok?" kérdezte Liam. Mindenki bólogatott, majd kifelé vettük az irányt, ahol a kocsi állt. Az autóút nem volt valami hosszú, ezért hamar odaértünk. Laurent bevittem a stúdióba, ahol le is ültettem egy kanapéra, amjd megfogtam a kezét.
"Rendben fiúk! Nemsokálra szerzünk egy személyt, aki megmutatja majd nektek, hogy hol lesz majd az öltözőtök, és amikor végztetek, akkor majd megmondja majd a további utasításokat a koncertekkel kapcsolatban." mondta - gondolom - a fényképész. Mikor megérkezett a nő, elindultunk, hogy megmutassa az öltözőnket. Megígérte, hogy vigyáz addig Laura, amíg készülődünk. Nem teljesen tudtam megbízni benne, de muszáj volt. Elkészítettem a hajamat, majd felöltöztem. Mikor kiléptem az öltözőből megláttam a nőt pánikolni. Mikor megfordult és meglátott engem, eléggé rémült és nyugtalan lett.
"Hol van Lauren?" kérdeztem és a szememmel Laut kerestem.
"É-én... uh... nem tu-udom." dadogott. "Elmentem sn-nakért, de am-mikor visszaértem, már n-nem volt i-itt." mondta. A szívem kihagyott egy ütemet és kitágultak a szemeim.
"Szóval azt akarja mondani, hogy ebben a nagy épületben, egy 3 éves kislány egyedül mászkál, anélkül, hogy valaki vigyázna rá?" kiabáltam. A nő megborzongott a kirohanásom miatt.
"Mi történik itt?" kérdzte Zayn a hátam mögül. Megfordultam, hogy szembe legyek vele.
"Lauren eltűnt!" mondtam mérgesen, és a szemeim is vérben forogtak.
"Nem kell segítség?" kérdzete.
"Nem, kösz. Majd megtalálom egyedül." mondtam megnyomva az egyedül szót, mert én akartam megtalálni és nem más. Mindenhol kerestem. A kezem már egyre inkább kezdett izzadni és egyre idegesebb is lettem. A stúdióban is kerestem, de sehol sem találtam. Senki sem próbált segíteni, mert észre sem vették, ahogy kétségbeesetten keresek valakit. Megálltam, mert hallottam, ahogy egy kisebb folyosón valaki szipogott. Hallgatóztam és a hang irányába indultam. Megfordultam a folyosó végén és megláttam Laurent, ahogy éppen sír. Közelebb sétáltam hozzá. Úgy tűnt, hogy észrevette a lépéseimet, mert a fejét az irányomba fordította. Kisírt szemeit rám emelte és kinyújtotta a kezét. Leguggoltam hozzá és megöleltem. Belefúrta a fejét a vállamba és szipogott párat.
"Nem akartam elveszni! Nem direkt volt!" - suttogta, míg én a hátát simogattam. Éreztem, ahogy a légzése lassul, ebből ítélve kezdett megnyugodni.
"Shh. Semmi baj, babygirl! Már megvagy, és biztonságban vagy." suttogtam és megpusziltam a homlokát. Belekapaszkodott a nyakamba, én meg felvettem a karomba. Szipogott párat, majd visszamentünk a stúdióhoz, ahol a fiúk vártak minket. Lauren addigra már el is aludt.
"Jól van?" aggódott Louis és megsimította Lau fejét.
"Kicsit megijedt, de már jobban van." mosolyogtam. "Elviszem aludni." mondtam, és elindultam egy nyugodtabb és csöndesebb helyre. Lefektettem a kanapéra, majd egy kisebb lepedővel betakartam. Megpusziltam az arcát, majd visszafelé vettem az irányt, ahol a fiúk vártak, hogy próbálhassunk.
