♥

Köszönöm szépen a 3000 oldalmegjelenítést. Kinek mit, de nekem sokat jelent.
Bevallom nem hozom sűrűn a részeket, de látom, írtatok is nekem üzenetet, hogy napi szinten nézitek az oldalt, hátha lesz új rész. El sem mondhatom, mennyire jól esik.
Tudom, hogy a blog csak fordítás és nem az enyém az ötlet. Viszont nem könnyű lefordítani szöveget, főleg úgy, hogy az eredeti író szakszavakat használ. Próbálok sietni ahogy csak tudok.
Elkezdtem írni a következő fejezetet/rész (kinek hogyan tetszik), így hamarosan fent is lesz.
Kitartás!
Annie xx

Chapter 12. [1 of 2]

"Apuci!" hallottam egy kiáltást, amitől azonnal felébredtem. "Ébredj, apuci." ütötte meg a fülemet még egyszer a kiáltás.

"Miért ?" nyöszörögtem, majd próbáltam visszaaludni.

"Éhes vagyok." lassan rájöttem, hogy Lauren hangja zavart ki az álmomból. Kinyitottam a szememet, majd megnéztem, hogy pontosan mennyi is az idő.

"Hajnali 4 óra van."  nyafogtam. Még mindig a hasán feküdt a mellhasamra támasztva a fejét, velem szemben. A kezemet a hátára csúsztattam, majd megpusziltam a homlokát.

"Még mindig éhes vagyok." panaszkodott, miközben a hajammal játszadozott, ami a hajpántommal volt összefogva, mivel tegnap este nem sikerült levennem.

"Berakom a SpongyaBobot, míg megcsinálom a pirítóst, rendben, babygirl?" kérdeztem. Bólintott egyet, majd mosolyogni kezdett. Felkaptam és leültettem a kanapéra. A távirányító segítségével bekapcsoltam a Tv-t. Szerencsére pont SpongyaBob ment, így nem kellett külön keresnem hajnali 4-kor egy olyan műsort, amit ő is tudna nézni.

"Mindenki kész?" üvöltötte a matróz. "Igen is kapitány!" ugrándozott Lauren, majd énekelni kezdte a főcímdalt. Kuncogtam és a konyha felé vettem az irányt, ahol megcsináltam a pirítóst. "Apuci!" hívott Lauren. Gyorsan beraktam a kenyeret a pirítóba, majd a nappaliba sétáltam.

"Igen, kicsim?" kérdeztem a csöppséget, aki már a földön ült.

"Szia!" integetett, miközben kuncogott párat. Megforgattam a szememet, majd nevettem. Hallottam egy röpke 'beep' jelzést, ami azt jelentette, hogy kész a kenyér.

"Mindjárt jövök." mondtam, majd a konyhában gyorsan megvajaztam a kenyér szeleteket. Lauren láb-csoszogását hallottam.

"Ez az enyém?" kérdezte.

"Igen." válaszoltam.

"Hol a tied?" kérdezte, még egyszer.

"Én nem vagyok éhes." mosolyogtam és 4 részbe vágtam a pirítóst. Odaadtam a tányért Laurennek, aki a nappaliba vitte. Lerakta az asztalra, majd megfogta az egyik darab kenyeret és az egész testével felém fordult.

"Edd meg, apuci!" parancsolta és felém nyújtotta a darabot. Megráztam a fejem, majd összeszorítottam az ajkaimat. Sóhajtott, majd az apró kezével próbálta kinyitni a számat. Megint sóhajtott, majd mogorva képet vágott. "Apuci! Ez nem szép."

"Először edd meg te." mondtam. Bekapta a szeletet, majd rágott rajta párat.

"Most te jössz." ragasztotta rám a másik szeletet, a vajas felével.

 "Az egészet meg kell enned." nevettem.

"Jó." duzzogott. Miután befejezte a harmadik szeletet,-a negyediket otthagyva- megfogta a hasát. "Tele van a pocim, apuci." nézett rám. Bólintottam és elvettem a tányért. Leültünk Tv-zni, majd miután láttam, hogy kezd fáradt lenni, a kezeim közé vettem és a lépcsőn felfelé a hálószobába vittem. Lefektettem az ágyba, amjd adtam a homlokára egy puszit.

"Apuci?" suttogott, mielőtt kiléptem volna az ajtón.

"Hmm?" mosolyogtam.

"Szerinted én egy hercegnő vagyok?" nézett le az ölében pihenő kézfejére.

"Természetesen. Te vagy az én hercegnőm, a legfontosabb számomra. A világnál is többet jelentesz nekem." suttogtam neki.

"Te vagy a legjobb apuci!" ásított és hátradőlt a párnákra.

Capter 11. /Part 2/

"Hol van Lauren és Niall?" néztem a többi srácra.



"Niall elvitte őt vattacukorért, mert látta, hogy fél." eresztett Louis egy csalódott mosolyt.



"Nem fél tőlem, oké?" világosítottam fel. Bepánikoltam.



"Majd meglátjuk, ha megtaláljuk őket." morogta, és a vattacukor stand felé vette az irányt. A hátuk mögött sétáltam, abban reménykedve, hogy nem fél tőlem Lauren. Talán most azt hiszi rólam, hogy egy rossz ember, vagy egy vadállat vagyok. De nem vagyok az, csak mikor valaki sérteget, kitörik belőlem az őrültség.


Végre megtaláltuk őket vattacukrot enni a padon. - természetesen -. Lauren Niall ölében ült, és a könnycseppek még mindig látszottak az arcán. Eléjük sétáltam, majd letérdeltem, hogy egyen magasságban legyek Laurennel. Rám nézett, majd azonnal kinyújtotta mindkét karját, hogy vegyem fel. A kezeim közé vettem, majd megpusziltam az arcát.



"Annyira sajnálom, babygirl! Nem érdemelted meg, hogy lásd aput verekedni." suttogtam neki, miközben a hátát dörzsöltem.



"Semmi baj, apuci." hajtotta a fejét a vállamra, majd megpuszilta az izzadságtól nedves arcomat.



"Meg tudsz bocsájtani apucinak?" néztem rá.



"Meg van bocsájtva." mondta a legcukibb 3 éves hangján.


"Harry!" hallottam Liam hangját a hátam mögött.


"Igen?" fordultam meg a csöpséggel a kezemben. Rá néztem, majd odalépett hozzánk.


"Örülök, hogy nem fél tőled a kicsi, de próbáld meg kontrollálni magadat, mikor a közelében vagy." tette csípőre a kezét. Bólintottam, és magamhoz szorítottam Laurent, hogy minél közelebb legyen. - amennyire ez lehetségges.-


"Szerintem jobb, ha megyünk mielőtt még rosszabbul sül el a mai nap." szólalt meg Zayn.


"Nem, még maradjunk." emeltem fel a fejem. Hirtelen meghökkent, de gyorsan bólintott rá egyet.


Sétáltunk a sok játék standok között, míg Lauren meg nem állított bennünket. A nagy szemeivel az egyik plüss mackót nézte, amit meg lehetet nyerni.


"Ez óriási!" ámult szeretettel. Kuncogtam, majd megráztam a fejem.


"Nyerjük meg!" mondtam, majd odasétáltam a stand mögött álló lányhoz, és adtam neki pár dollárt. A pultos megmutatta, hogy pontosan mit kell ahhoz csinálnom, hogy elnyerjem az ajándékot.


"Azért ne játszd túl magad." kacsintott a lány, majd önelégült vigyorral alrébb állt.


"Gyerünk, apuci!" kiáltotta Lauren játékosan.


"Igen, gyerünk, apuci!" utánozta a lány Laurent. Mi baja van vele? Eldobtam a labdát, majd sikeresen mind a három üveget leborítottam. "Na, igen. Ez bebizonyítja, hogy tuljátszod magad." motyogta a lány.


"Miért vagy ilyen goromba?" kérdeztem olyan kedvesen, ahogyan csak lehetett.


"Csak utállak téged, és a te lányos bandádat. Menj vissza oda, ahova tartozol. Angliába." csapta le a plüsst az asztalra. A szemöldököm a magasba ugrott, hogy a viselkedése hogyan lehet ennyire gyerekes és tudatlan. Elvettem tőle a mackót, leemeltem Laurent a pultról, majd egy köszönés kíséretében távoztunk.


"Elég szúrós lány volt." húzta fel az orrát. Kuncogtam, majd odaadtam neki a plüsst.


"Harry." nyafogott Zayn.


"Zayn." nyafogtam vissza.


"Haza kéne mennünk." mondta. Sóhajtottam, majd beleegyeztem és mindannyian elindultunk.


*OTTHON*


"Rendben, én megyek aludni." jelentette ki az összes fiú, majd egyesével megpuszilták Lauren homlokát.


"Mivan, csak nem te is kérsz, Harry?" mosolygott féloldalasan Louis, majd rámvetette magát. Lauren csak nevetett és ő is rámufrott, ahogy az összes fiú. Miután mindenki befejezte, egy "Jó éjt" mondattal a szobájukba vonultak, és el is tűntek.


"Mi is menjünk aludni." sóhajtottam.


"Muszáj felmennünk? Olyan jó puha az ágy." fészkelődött el Lauren a párnák között. Elmosolyodtam, majd lefeküdtem mellé. A mellkasomra mászott, és a hasára fordult.


"Jó éjt, apuci. Szeretlek." sejpítette a szavakat.


"Neked is jó éjt, babygirl. Szeretlek." suttogtam.


-----------------------------------------------------------------------------------------------
Jó olvasást, blogger molyok! ♥ A lány a későbbiekben fel fog tünni. :)

Chapter 11.

"Bocsi, Harry!" kiáltotta hangosan a lány. Nyögtem egyet, majd megfordultam és egy mosolyt festettem az arcomra. "Csinálhatnánk egy közös képet?" kérdezte miközben a telefonját feltartotta.

"Aha, persze." mondtam abban reménykedve, hogy lelkesen hangzott. Átkaroltam a lány derekát, miközben Laurent, aki még mindig a másik kezemben lóbálta a lábát.

"Uh, úgy gondoltam, hogy te és én. Csak mi." szólalt meg miközben udvariatlanul a csöppségre mutatott.

"Még csak 3 éves. Alig tud a lábán állni." hazudtam egy árnyalatnyit.

"Akkor meg miért nem rakod le a földre?" húzta fel a szemöldökét. Nem akartam mindenki előtt vitázni, ezért gyengéden leraktam a lábfejemre ültetve Laurent. Újra átöleltem a lány derekát, majd - amilyen hamisan csak lehetett - az arcomra tapasztottam egy mosolyt. "Köszönöm!" visította örömében, ami egy kicsit meghökkentett. Sőt, lehet, hogy csak meg akar ijeszteni, nincs igazam?"
"Nincs mit." morogtam, és egyből Laurenre pillantottam. Pislognom kellett párat, mire rájöttem, hogy nem találom ott őt, ahova leraktam."Ennyi idő alatt nem mehetett messzire. Sőt, lehet, hogy csak meg akar ijeszteni, nincs igazam?"- pánikoltam.

"Hé, Hazz!" hallottam Louis üvöltését. Pár embert muszáj volt arrébb löknie, hogy ideérjen hozzám. Mikor végre ideért egyből kérdőre vont. "Hol van Lauren?"

"Nem tudom." nyöszörögtem túlterhelten. Megint körbenéztem. "Sajnálom." motyogtam még mindig az utat kémlelve.

"Valaki csináljon valamit!" sikította egy nő, miközben a magasba nézett. Nemsokára mindenki az óriáskereket kémlelte, hogy az mikor fog elindulni. Felnéztem én is és megláttam egy kislányt, aki a kabinon keresztül a kezeivel kapaszkodva lefelé nézett. A szívem megállt, és lélegezni is elfelejtettem. Úgy éreztem magam, mint aki abban a pillanatban el fog ájulni. Odafutottam a pénztároshoz, aki a London Eye szabályozásáért felel.

"Az én kislányom van fent, EGYEDÜL!" ordítottam a srácra.

"Sajnálom, de muszáj várnia!" mondta. Úgy néztem rá, mint valami szellemileg sérültre. (A/T: Bocsánat a szóhasználatért.)

"Kérem, csináljon valamit!" kérleltem. Éreztem, hogy idegességemben az izzadságcseppek az arcomon csepegnek le, de lassan a könnycseppek átváltották őket.

"Oké, oké." tartotta fel a kezeit. Hosszú várakozások után Lauren épségben leérlezett az óriáskerékről, majd egyenesen hozzám futott.  Átkarolta a lábamat majd a karjaim közé emeltem és szorosan megöleltem.

"Nagyon sajnálom, apuci!" suttogta Lauren.

"Az apucidnak volt egy kis lányos hisztije." hallottam a hátam mögül egy motyogást, majd a pénztárossal találtam szembe magam. Odaadtam Louisnak a csöppséget, majd közelebb léptem a sráchoz.

"Hogyan neveztél?" morogtam.

"Lányosnak." mosolygott féloldalasan és keresztbe rakta a kezét.

"Harry, ne csi-" de mielőtt Louis befejezte volna a mondatát, bevertem egyet az öklömmel a fickónak, amitől a földre esett. Hallottam Lauren nyöszörgését, ami elvonta a figyelmem, és a srác felállt, majd rámnézett.

"Mondd ki még egyszer."

"Lányos." mondta gúnyosan. Ütöttem egyet a hasába amitől ismét a földre hullott.

"Niall elvitte Laurent. Liam, Zayn! Segítsetek levakarni Harryt a srácról!" kiáltotta Louis, mikor már több alkalommal ütöttem meg a fickót.

"Harry, elég!" fogtak le a srácok, majd húztak arrébb.

"A rohadék lányosnak hívott." csattantam fel és a saját lábamra álltam.

"Jó, de ezt nem azt jelenti, hogy addig kell verned, amíg ki nem vered belőle a szuszt!" világosított fel Zayn. Lehajtottam a fejem és a fehér converse cipőmet kezdtem kémlelni.

----------------------------------------------------------------
Nemsokára új rész! Jó olvasást! ♥

Chapter 10.

*Harry szemszöge*

"Na jobban érzed már magad?" guggoltam le Lauren elé. Bólintott, majd kinyújtotta a karját, jelezve, hogy vegyem fel. A kezeim közé emeltem, majd Niall köré léptem, aki még mindig az ágyban feküdt.

"Hogy érzed magad?" kérdeztem.
"Ha azt mondom, hogy igen, akkor elmegyünk a karneválra?" motyogta a párna alól. Gondoltam, eh, miért is ne?
"Legyen" egyeztem bele. Hirtelen felugrott az ágyból, majd vigyáz állásban elém állt.
"Teljesen jól vagyok!" mosolygott. Megforgattam a szemeimet, és leindultam a lépcsőn a srácokhoz.
"Megyünk a vásárra!" mutattam a hátam mögött mosolygó barátomra, aki - bár beteg - de virul az örömtől.
"Oh, oké." lepődött meg Louis. " Gyerünk, srácok! Öltözzetek!" tapsolt egyet, és máris mindenki a szobájába indult.

"Apuci!" fogta a két keze közé az arcomat. " Fel szeretnék ülni az óriáskerékre!" Pattogott a kezeim közt.
"Hát... oké, szerintem legelőször oda megyünk." mosolyogva vállat vontam.
"Yey!" kuncogott. Nevettem egyet, majd felmentünk az emeletre, ahol gyorsan segítettem Laurennek felöltözni. Mikor végeztem, és sikerült más ruhát ráadnom a csöppségre, átvittem Louishoz.

"Figyelj rá!" mondtam neki, és leültettem a kanapéra. Louis bólintott, majd fojtatta a dolgát. Visszasétáltam a szobámba, így végre tudtam egyedül öltözni. Kiválasztottam pár ruhát, majd bevittem magammal a fürdőszobába, ahol fel is vettem.
"Apuci! Louis üzeni, hogy siess!" kiabált be a fürdőszobába. Kinyitottam az ajtót és láttam, hogy Lauren a franciaágyra ugrott, majd hátradőlt és nevetve bújt a párnák közé. Kuncogtam egyet, és odasétáltam hozzá.
"Na induljunk, Babygirl!" emeltem fel, és együtt leindultam vele a fiúkhoz.

"Alig várom!" kiáltotta Niall, majd be is pattant a kocsiba Laurennel együtt. Esküszöm rá, hogy amióta Theo megszületett egyre jobban ért a gyerekek nyelvén. "Hiszen még ő maga is gyerek. Ha külsőleg nem is, de belsőleg biztos." gondoltam.

"Itt vagyunk!" sóhajtotta Niall a hátsó ülésről. Lauren meglátta az óriáskereket és elsikította magát, majd az ölembe ugrott. Na igen... elfelejtettük a gyerekülést.
"Úú, apuci! Kaphatok vattacukrot?" kérdezte és elővette a kiskutyaszemeit. Nem mondhattam nemet.
"Mindent az én Csöppségemnek!" mosolyogtam.
"Gyerünk, meg szeretném nézni a Tea csészéket." jelentette ki Liam, amire megforgattam a szemeimet. Elmondtam neki, hogy mi az óriáskerékre szeretnék felülni Laurennel. "Rendben de legyetek óvatosak, vigyázz rá! Ne engedd neki, hogy..." .
"Liam! Tudom, nem vagyok gyerek! Már felnőtt vagyok és tudom mi a dolgom. " vágtam a szavába, majd közelebb húztam magamhoz a kislányt.
"Jó, rendben, de legyetek óvatosak!"
"Tudom, tudom." sóhajtottam magamban. "Nem baj, ha a vattacukrot később vesszük meg?" néztem Laurenre, aki csillogó szemeivel engem nézett. Megrázta a fejét, majd átkarolta a nyakam, és magához húzott. A fiúk elindultak a saját útjukra, ahogy mi is.

"Úristen! Malorie! Ez Harry Styles!" hallottam a hátam mögül.

----------------------------------------------------------------------------------
Nemsokára új rész.:) Jó olvasást!♥

Chapter 9 [2 of 2 ]

Úúúú! *---* Elértük a több, mint 2000 megtekintést, és ezt csak nektek köszönhetem!♥ Ezért hoztam nektek egy extra hosszú részt!:) Jó olvasást! :3 Ui.: Nagyon sajnálom a késést! :c Bepótolom majd! :))

--------------------------------------------------------------------

"Niall... reggel 8 óra van. A vásár csak délután 4-kor nyit." világosította fel Louis.
"Oh... igen." keseredett el Niall.
"El akarok menni a vásárra!" kiáltott fel Lauren.
"Hát... még sincs más választásod, Hazza." kacsintott Niall. Sóhajtottam és bólintottam egyet.
"Rendben." motyogtam, amit szinte csak én hallottam. Megráztam a hajam, amivel sikerült megigazítanom. Kuncogást hallottam, majd lenéztem Laurenre. "Tetszik?" kérdeztem vidáman. Csak tovább mosolygott, és a nagy szemeivel engem nézett.
"Még egyszer!" tapsolt a kezeivel. Nevettem és megráztam a hajamat.
"Érzem, hogy tüsszenteni fogok." jelentette be Niall, majd tüsszentett, ami után Lauren is.
"Egészségetekre!" ütögette meg barátom hátát Liam.

"Rosszul érzem magam" émelygett Niall, és megfogta a homlokát.

"Akkor ülj le Nialler!" szólt rá Louis, majd a kanapéhoz vezette őt.

"Még mindig fáj a zúzódás a gyomrodnál?" fordult Liam Harry felé.

"Nem, már jobban vagyok!" tettem fel a kezemet.

"Apuci sebes." konyult le Lauren szája.

"De apuci meggyógyult." javítottam ki.

"Akkor apuci már nem sebes." 

"Helyes válasz!" kuncogtam.

"Niall, nem nézel ki valami fényesen!" jegyezte meg Zayn a kanapén ülő Niallnek. 

"Nem is érzem jól magam." húzta a száját.

Egy enyhe csapást éreztem a vállam környékén, és mikor hátranéztem, Lauren sápadt arcával találtam szembe magamat.

"Apuci, nagyon fáj a pocim!" nyafogott, és a szemeiből könnyek hullottak.

"Azt hiszem ki fogom dobni a taccsot." jelentette ki Niall, de abban a pillanatban a mosdó felé futott. Lassan és óvatosan a szobám felé vettem az irányt. Leültettem a földre, majd ránéztem.

"Hol fáj?" kérdeztem abban reménykedve, hogy ez csak egy hasfájás és semmi különösebb.

"Nem fáj sehol. Azt érzem, mint Niall mondott, apuci." suttogta. Louis besétált a szobába és megpróbált valahogyan segíteni. Végül is hányt. Úgy folytak a könnyei, mint egy soha sem véget érő vízesésnek. Gyorsan megtöröltem a száját egy törölközővel, és felvettem.

"Shh! Nyugi, mindjárt jobb lesz!" nyugtattam. Hirtelen kipattant egy ötlet a fejemből. Louis felé fordultam, aki még mindig bent volt velünk a fürdőszobában. "Szólj Niallnek, Zaynnek, és Liamnek! Ja, és ne felejtsd el Niall gitárját!" mondtam. Bólintott majd sietett a srácokért. Leültettem a hálószobai ágyra, majd letöröltem Lauren könnyeit. Rámosolyogtam, majd megpusziltam a homlokát. Louis és a többiek visszajöttek a gitárral együtt. "Niall, ülj le!" mondtam.

"Mié..."

"Csak ülj le! Beteg vagy." vágtam félbe. Bólintott, majd leült Lauren mellé. Beszéltem a srácokkal, hogy mit is szeretnék csinálni. Mindegyikőjük beleegyezett, majd elhelyeztem magam Lauren mellett a gitárral a kezemben. A Little Things dalt kezdtük énekelni, azzal a gitáros verzióval, ahogy én tanultam. Zayn kezdte.

"I won't let these little things slip out of my mouth

But if I do, it's you, 

Oh it's you, 
They add up to 
I'm in love with you, 
And all these little things.."

énekelte. Addig énekeltük, míg az én részemhez nem értünk.

"I know you've never loved the sound of your voice on tape 
You never want to know how much you weigh 
You still have to squeeze into your jeans 
But, 
You're perfect to me 
I won't let these little things slip out of my mouth 
But if it's true, 
It's you, 
It's you, 
They add up to 
I'm in love with you, 
And all these little things "

Mikor a végéhez értünk, azt láttam, hogy mindketten elaludtak. Ahogyan terveztem. Felálltunk, majd odaléptem Lauren mellé, és egy puszit nyomtam a fejére, és betakartam. Lassan becsuktam az ajtót, majd lementünk a srácokkal a nappaliba.

"Hát... úgy látom, nem megyünk ma a karneválra!" nézett ránk Zayn. 

Chapter 9 [2 of 2] [RÉSZLET]

"Niall... reggel 8 óra van. A vásár csak délután 4-kor nyit." világosította fel Louis.
"Oh... igen." keseredett el Niall.
"El akarok menni a vásárra!" kiáltott fel Lauren.
"Hát... még sincs más választásod, Hazza." kacsintott Niall. Sóhajtottam és bólintottam egyet.
"Rendben." motyogtam, amit szinte csak én hallottam. Megráztam a hajam, amivel sikerült megigazítanom. Kuncogást hallottam, majd lenéztem Laurenre. "Tetszik?" kérdeztem vidáman. Csak tovább mosolygott, és a nagy szemeivel engem nézett.
"Még egyszer!" tapsolt a kezeivel. Nevettem és megráztam a hajamat.
"Érzem, hogy hapcizni fogok." jelentette be Niall, majd tüsszentett, ami után Lauren is.
"Egészségetekre!" ütögette meg barátom hátát Liam.