Chapter 9 [2 of 2 ]

Úúúú! *---* Elértük a több, mint 2000 megtekintést, és ezt csak nektek köszönhetem!♥ Ezért hoztam nektek egy extra hosszú részt!:) Jó olvasást! :3 Ui.: Nagyon sajnálom a késést! :c Bepótolom majd! :))

--------------------------------------------------------------------

"Niall... reggel 8 óra van. A vásár csak délután 4-kor nyit." világosította fel Louis.
"Oh... igen." keseredett el Niall.
"El akarok menni a vásárra!" kiáltott fel Lauren.
"Hát... még sincs más választásod, Hazza." kacsintott Niall. Sóhajtottam és bólintottam egyet.
"Rendben." motyogtam, amit szinte csak én hallottam. Megráztam a hajam, amivel sikerült megigazítanom. Kuncogást hallottam, majd lenéztem Laurenre. "Tetszik?" kérdeztem vidáman. Csak tovább mosolygott, és a nagy szemeivel engem nézett.
"Még egyszer!" tapsolt a kezeivel. Nevettem és megráztam a hajamat.
"Érzem, hogy tüsszenteni fogok." jelentette be Niall, majd tüsszentett, ami után Lauren is.
"Egészségetekre!" ütögette meg barátom hátát Liam.

"Rosszul érzem magam" émelygett Niall, és megfogta a homlokát.

"Akkor ülj le Nialler!" szólt rá Louis, majd a kanapéhoz vezette őt.

"Még mindig fáj a zúzódás a gyomrodnál?" fordult Liam Harry felé.

"Nem, már jobban vagyok!" tettem fel a kezemet.

"Apuci sebes." konyult le Lauren szája.

"De apuci meggyógyult." javítottam ki.

"Akkor apuci már nem sebes." 

"Helyes válasz!" kuncogtam.

"Niall, nem nézel ki valami fényesen!" jegyezte meg Zayn a kanapén ülő Niallnek. 

"Nem is érzem jól magam." húzta a száját.

Egy enyhe csapást éreztem a vállam környékén, és mikor hátranéztem, Lauren sápadt arcával találtam szembe magamat.

"Apuci, nagyon fáj a pocim!" nyafogott, és a szemeiből könnyek hullottak.

"Azt hiszem ki fogom dobni a taccsot." jelentette ki Niall, de abban a pillanatban a mosdó felé futott. Lassan és óvatosan a szobám felé vettem az irányt. Leültettem a földre, majd ránéztem.

"Hol fáj?" kérdeztem abban reménykedve, hogy ez csak egy hasfájás és semmi különösebb.

"Nem fáj sehol. Azt érzem, mint Niall mondott, apuci." suttogta. Louis besétált a szobába és megpróbált valahogyan segíteni. Végül is hányt. Úgy folytak a könnyei, mint egy soha sem véget érő vízesésnek. Gyorsan megtöröltem a száját egy törölközővel, és felvettem.

"Shh! Nyugi, mindjárt jobb lesz!" nyugtattam. Hirtelen kipattant egy ötlet a fejemből. Louis felé fordultam, aki még mindig bent volt velünk a fürdőszobában. "Szólj Niallnek, Zaynnek, és Liamnek! Ja, és ne felejtsd el Niall gitárját!" mondtam. Bólintott majd sietett a srácokért. Leültettem a hálószobai ágyra, majd letöröltem Lauren könnyeit. Rámosolyogtam, majd megpusziltam a homlokát. Louis és a többiek visszajöttek a gitárral együtt. "Niall, ülj le!" mondtam.

"Mié..."

"Csak ülj le! Beteg vagy." vágtam félbe. Bólintott, majd leült Lauren mellé. Beszéltem a srácokkal, hogy mit is szeretnék csinálni. Mindegyikőjük beleegyezett, majd elhelyeztem magam Lauren mellett a gitárral a kezemben. A Little Things dalt kezdtük énekelni, azzal a gitáros verzióval, ahogy én tanultam. Zayn kezdte.

"I won't let these little things slip out of my mouth

But if I do, it's you, 

Oh it's you, 
They add up to 
I'm in love with you, 
And all these little things.."

énekelte. Addig énekeltük, míg az én részemhez nem értünk.

"I know you've never loved the sound of your voice on tape 
You never want to know how much you weigh 
You still have to squeeze into your jeans 
But, 
You're perfect to me 
I won't let these little things slip out of my mouth 
But if it's true, 
It's you, 
It's you, 
They add up to 
I'm in love with you, 
And all these little things "

Mikor a végéhez értünk, azt láttam, hogy mindketten elaludtak. Ahogyan terveztem. Felálltunk, majd odaléptem Lauren mellé, és egy puszit nyomtam a fejére, és betakartam. Lassan becsuktam az ajtót, majd lementünk a srácokkal a nappaliba.

"Hát... úgy látom, nem megyünk ma a karneválra!" nézett ránk Zayn.