Chapter 12. [1 of 2]

"Apuci!" hallottam egy kiáltást, amitől azonnal felébredtem. "Ébredj, apuci." ütötte meg a fülemet még egyszer a kiáltás.

"Miért ?" nyöszörögtem, majd próbáltam visszaaludni.

"Éhes vagyok." lassan rájöttem, hogy Lauren hangja zavart ki az álmomból. Kinyitottam a szememet, majd megnéztem, hogy pontosan mennyi is az idő.

"Hajnali 4 óra van."  nyafogtam. Még mindig a hasán feküdt a mellhasamra támasztva a fejét, velem szemben. A kezemet a hátára csúsztattam, majd megpusziltam a homlokát.

"Még mindig éhes vagyok." panaszkodott, miközben a hajammal játszadozott, ami a hajpántommal volt összefogva, mivel tegnap este nem sikerült levennem.

"Berakom a SpongyaBobot, míg megcsinálom a pirítóst, rendben, babygirl?" kérdeztem. Bólintott egyet, majd mosolyogni kezdett. Felkaptam és leültettem a kanapéra. A távirányító segítségével bekapcsoltam a Tv-t. Szerencsére pont SpongyaBob ment, így nem kellett külön keresnem hajnali 4-kor egy olyan műsort, amit ő is tudna nézni.

"Mindenki kész?" üvöltötte a matróz. "Igen is kapitány!" ugrándozott Lauren, majd énekelni kezdte a főcímdalt. Kuncogtam és a konyha felé vettem az irányt, ahol megcsináltam a pirítóst. "Apuci!" hívott Lauren. Gyorsan beraktam a kenyeret a pirítóba, majd a nappaliba sétáltam.

"Igen, kicsim?" kérdeztem a csöppséget, aki már a földön ült.

"Szia!" integetett, miközben kuncogott párat. Megforgattam a szememet, majd nevettem. Hallottam egy röpke 'beep' jelzést, ami azt jelentette, hogy kész a kenyér.

"Mindjárt jövök." mondtam, majd a konyhában gyorsan megvajaztam a kenyér szeleteket. Lauren láb-csoszogását hallottam.

"Ez az enyém?" kérdezte.

"Igen." válaszoltam.

"Hol a tied?" kérdezte, még egyszer.

"Én nem vagyok éhes." mosolyogtam és 4 részbe vágtam a pirítóst. Odaadtam a tányért Laurennek, aki a nappaliba vitte. Lerakta az asztalra, majd megfogta az egyik darab kenyeret és az egész testével felém fordult.

"Edd meg, apuci!" parancsolta és felém nyújtotta a darabot. Megráztam a fejem, majd összeszorítottam az ajkaimat. Sóhajtott, majd az apró kezével próbálta kinyitni a számat. Megint sóhajtott, majd mogorva képet vágott. "Apuci! Ez nem szép."

"Először edd meg te." mondtam. Bekapta a szeletet, majd rágott rajta párat.

"Most te jössz." ragasztotta rám a másik szeletet, a vajas felével.

 "Az egészet meg kell enned." nevettem.

"Jó." duzzogott. Miután befejezte a harmadik szeletet,-a negyediket otthagyva- megfogta a hasát. "Tele van a pocim, apuci." nézett rám. Bólintottam és elvettem a tányért. Leültünk Tv-zni, majd miután láttam, hogy kezd fáradt lenni, a kezeim közé vettem és a lépcsőn felfelé a hálószobába vittem. Lefektettem az ágyba, amjd adtam a homlokára egy puszit.

"Apuci?" suttogott, mielőtt kiléptem volna az ajtón.

"Hmm?" mosolyogtam.

"Szerinted én egy hercegnő vagyok?" nézett le az ölében pihenő kézfejére.

"Természetesen. Te vagy az én hercegnőm, a legfontosabb számomra. A világnál is többet jelentesz nekem." suttogtam neki.

"Te vagy a legjobb apuci!" ásított és hátradőlt a párnákra.

Capter 11. /Part 2/

"Hol van Lauren és Niall?" néztem a többi srácra.



"Niall elvitte őt vattacukorért, mert látta, hogy fél." eresztett Louis egy csalódott mosolyt.



"Nem fél tőlem, oké?" világosítottam fel. Bepánikoltam.



"Majd meglátjuk, ha megtaláljuk őket." morogta, és a vattacukor stand felé vette az irányt. A hátuk mögött sétáltam, abban reménykedve, hogy nem fél tőlem Lauren. Talán most azt hiszi rólam, hogy egy rossz ember, vagy egy vadállat vagyok. De nem vagyok az, csak mikor valaki sérteget, kitörik belőlem az őrültség.


Végre megtaláltuk őket vattacukrot enni a padon. - természetesen -. Lauren Niall ölében ült, és a könnycseppek még mindig látszottak az arcán. Eléjük sétáltam, majd letérdeltem, hogy egyen magasságban legyek Laurennel. Rám nézett, majd azonnal kinyújtotta mindkét karját, hogy vegyem fel. A kezeim közé vettem, majd megpusziltam az arcát.



"Annyira sajnálom, babygirl! Nem érdemelted meg, hogy lásd aput verekedni." suttogtam neki, miközben a hátát dörzsöltem.



"Semmi baj, apuci." hajtotta a fejét a vállamra, majd megpuszilta az izzadságtól nedves arcomat.



"Meg tudsz bocsájtani apucinak?" néztem rá.



"Meg van bocsájtva." mondta a legcukibb 3 éves hangján.


"Harry!" hallottam Liam hangját a hátam mögött.


"Igen?" fordultam meg a csöpséggel a kezemben. Rá néztem, majd odalépett hozzánk.


"Örülök, hogy nem fél tőled a kicsi, de próbáld meg kontrollálni magadat, mikor a közelében vagy." tette csípőre a kezét. Bólintottam, és magamhoz szorítottam Laurent, hogy minél közelebb legyen. - amennyire ez lehetségges.-


"Szerintem jobb, ha megyünk mielőtt még rosszabbul sül el a mai nap." szólalt meg Zayn.


"Nem, még maradjunk." emeltem fel a fejem. Hirtelen meghökkent, de gyorsan bólintott rá egyet.


Sétáltunk a sok játék standok között, míg Lauren meg nem állított bennünket. A nagy szemeivel az egyik plüss mackót nézte, amit meg lehetet nyerni.


"Ez óriási!" ámult szeretettel. Kuncogtam, majd megráztam a fejem.


"Nyerjük meg!" mondtam, majd odasétáltam a stand mögött álló lányhoz, és adtam neki pár dollárt. A pultos megmutatta, hogy pontosan mit kell ahhoz csinálnom, hogy elnyerjem az ajándékot.


"Azért ne játszd túl magad." kacsintott a lány, majd önelégült vigyorral alrébb állt.


"Gyerünk, apuci!" kiáltotta Lauren játékosan.


"Igen, gyerünk, apuci!" utánozta a lány Laurent. Mi baja van vele? Eldobtam a labdát, majd sikeresen mind a három üveget leborítottam. "Na, igen. Ez bebizonyítja, hogy tuljátszod magad." motyogta a lány.


"Miért vagy ilyen goromba?" kérdeztem olyan kedvesen, ahogyan csak lehetett.


"Csak utállak téged, és a te lányos bandádat. Menj vissza oda, ahova tartozol. Angliába." csapta le a plüsst az asztalra. A szemöldököm a magasba ugrott, hogy a viselkedése hogyan lehet ennyire gyerekes és tudatlan. Elvettem tőle a mackót, leemeltem Laurent a pultról, majd egy köszönés kíséretében távoztunk.


"Elég szúrós lány volt." húzta fel az orrát. Kuncogtam, majd odaadtam neki a plüsst.


"Harry." nyafogott Zayn.


"Zayn." nyafogtam vissza.


"Haza kéne mennünk." mondta. Sóhajtottam, majd beleegyeztem és mindannyian elindultunk.


*OTTHON*


"Rendben, én megyek aludni." jelentette ki az összes fiú, majd egyesével megpuszilták Lauren homlokát.


"Mivan, csak nem te is kérsz, Harry?" mosolygott féloldalasan Louis, majd rámvetette magát. Lauren csak nevetett és ő is rámufrott, ahogy az összes fiú. Miután mindenki befejezte, egy "Jó éjt" mondattal a szobájukba vonultak, és el is tűntek.


"Mi is menjünk aludni." sóhajtottam.


"Muszáj felmennünk? Olyan jó puha az ágy." fészkelődött el Lauren a párnák között. Elmosolyodtam, majd lefeküdtem mellé. A mellkasomra mászott, és a hasára fordult.


"Jó éjt, apuci. Szeretlek." sejpítette a szavakat.


"Neked is jó éjt, babygirl. Szeretlek." suttogtam.


-----------------------------------------------------------------------------------------------
Jó olvasást, blogger molyok! ♥ A lány a későbbiekben fel fog tünni. :)