Chapter 10.

*Harry szemszöge*

"Na jobban érzed már magad?" guggoltam le Lauren elé. Bólintott, majd kinyújtotta a karját, jelezve, hogy vegyem fel. A kezeim közé emeltem, majd Niall köré léptem, aki még mindig az ágyban feküdt.

"Hogy érzed magad?" kérdeztem.
"Ha azt mondom, hogy igen, akkor elmegyünk a karneválra?" motyogta a párna alól. Gondoltam, eh, miért is ne?
"Legyen" egyeztem bele. Hirtelen felugrott az ágyból, majd vigyáz állásban elém állt.
"Teljesen jól vagyok!" mosolygott. Megforgattam a szemeimet, és leindultam a lépcsőn a srácokhoz.
"Megyünk a vásárra!" mutattam a hátam mögött mosolygó barátomra, aki - bár beteg - de virul az örömtől.
"Oh, oké." lepődött meg Louis. " Gyerünk, srácok! Öltözzetek!" tapsolt egyet, és máris mindenki a szobájába indult.

"Apuci!" fogta a két keze közé az arcomat. " Fel szeretnék ülni az óriáskerékre!" Pattogott a kezeim közt.
"Hát... oké, szerintem legelőször oda megyünk." mosolyogva vállat vontam.
"Yey!" kuncogott. Nevettem egyet, majd felmentünk az emeletre, ahol gyorsan segítettem Laurennek felöltözni. Mikor végeztem, és sikerült más ruhát ráadnom a csöppségre, átvittem Louishoz.

"Figyelj rá!" mondtam neki, és leültettem a kanapéra. Louis bólintott, majd fojtatta a dolgát. Visszasétáltam a szobámba, így végre tudtam egyedül öltözni. Kiválasztottam pár ruhát, majd bevittem magammal a fürdőszobába, ahol fel is vettem.
"Apuci! Louis üzeni, hogy siess!" kiabált be a fürdőszobába. Kinyitottam az ajtót és láttam, hogy Lauren a franciaágyra ugrott, majd hátradőlt és nevetve bújt a párnák közé. Kuncogtam egyet, és odasétáltam hozzá.
"Na induljunk, Babygirl!" emeltem fel, és együtt leindultam vele a fiúkhoz.

"Alig várom!" kiáltotta Niall, majd be is pattant a kocsiba Laurennel együtt. Esküszöm rá, hogy amióta Theo megszületett egyre jobban ért a gyerekek nyelvén. "Hiszen még ő maga is gyerek. Ha külsőleg nem is, de belsőleg biztos." gondoltam.

"Itt vagyunk!" sóhajtotta Niall a hátsó ülésről. Lauren meglátta az óriáskereket és elsikította magát, majd az ölembe ugrott. Na igen... elfelejtettük a gyerekülést.
"Úú, apuci! Kaphatok vattacukrot?" kérdezte és elővette a kiskutyaszemeit. Nem mondhattam nemet.
"Mindent az én Csöppségemnek!" mosolyogtam.
"Gyerünk, meg szeretném nézni a Tea csészéket." jelentette ki Liam, amire megforgattam a szemeimet. Elmondtam neki, hogy mi az óriáskerékre szeretnék felülni Laurennel. "Rendben de legyetek óvatosak, vigyázz rá! Ne engedd neki, hogy..." .
"Liam! Tudom, nem vagyok gyerek! Már felnőtt vagyok és tudom mi a dolgom. " vágtam a szavába, majd közelebb húztam magamhoz a kislányt.
"Jó, rendben, de legyetek óvatosak!"
"Tudom, tudom." sóhajtottam magamban. "Nem baj, ha a vattacukrot később vesszük meg?" néztem Laurenre, aki csillogó szemeivel engem nézett. Megrázta a fejét, majd átkarolta a nyakam, és magához húzott. A fiúk elindultak a saját útjukra, ahogy mi is.

"Úristen! Malorie! Ez Harry Styles!" hallottam a hátam mögül.

----------------------------------------------------------------------------------
Nemsokára új rész.:) Jó olvasást!♥