"Bocsi, Harry!" kiáltotta hangosan a lány. Nyögtem egyet, majd megfordultam és egy mosolyt festettem az arcomra. "Csinálhatnánk egy közös képet?" kérdezte miközben a telefonját feltartotta.
"Aha, persze." mondtam abban reménykedve, hogy lelkesen hangzott. Átkaroltam a lány derekát, miközben Laurent, aki még mindig a másik kezemben lóbálta a lábát.
"Uh, úgy gondoltam, hogy te és én. Csak mi." szólalt meg miközben udvariatlanul a csöppségre mutatott.
"Még csak 3 éves. Alig tud a lábán állni." hazudtam egy árnyalatnyit.
"Akkor meg miért nem rakod le a földre?" húzta fel a szemöldökét. Nem akartam mindenki előtt vitázni, ezért gyengéden leraktam a lábfejemre ültetve Laurent. Újra átöleltem a lány derekát, majd - amilyen hamisan csak lehetett - az arcomra tapasztottam egy mosolyt. "Köszönöm!" visította örömében, ami egy kicsit meghökkentett. Sőt, lehet, hogy csak meg akar ijeszteni, nincs igazam?"
"Nincs mit." morogtam, és egyből Laurenre pillantottam. Pislognom kellett párat, mire rájöttem, hogy nem találom ott őt, ahova leraktam."Ennyi idő alatt nem mehetett messzire. Sőt, lehet, hogy csak meg akar ijeszteni, nincs igazam?"- pánikoltam.
"Hé, Hazz!" hallottam Louis üvöltését. Pár embert muszáj volt arrébb löknie, hogy ideérjen hozzám. Mikor végre ideért egyből kérdőre vont. "Hol van Lauren?"
"Nem tudom." nyöszörögtem túlterhelten. Megint körbenéztem. "Sajnálom." motyogtam még mindig az utat kémlelve.
"Valaki csináljon valamit!" sikította egy nő, miközben a magasba nézett. Nemsokára mindenki az óriáskereket kémlelte, hogy az mikor fog elindulni. Felnéztem én is és megláttam egy kislányt, aki a kabinon keresztül a kezeivel kapaszkodva lefelé nézett. A szívem megállt, és lélegezni is elfelejtettem. Úgy éreztem magam, mint aki abban a pillanatban el fog ájulni. Odafutottam a pénztároshoz, aki a London Eye szabályozásáért felel.
"Az én kislányom van fent, EGYEDÜL!" ordítottam a srácra.
"Sajnálom, de muszáj várnia!" mondta. Úgy néztem rá, mint valami szellemileg sérültre. (A/T: Bocsánat a szóhasználatért.)
"Kérem, csináljon valamit!" kérleltem. Éreztem, hogy idegességemben az izzadságcseppek az arcomon csepegnek le, de lassan a könnycseppek átváltották őket.
"Oké, oké." tartotta fel a kezeit. Hosszú várakozások után Lauren épségben leérlezett az óriáskerékről, majd egyenesen hozzám futott. Átkarolta a lábamat majd a karjaim közé emeltem és szorosan megöleltem.
"Nagyon sajnálom, apuci!" suttogta Lauren.
"Az apucidnak volt egy kis lányos hisztije." hallottam a hátam mögül egy motyogást, majd a pénztárossal találtam szembe magam. Odaadtam Louisnak a csöppséget, majd közelebb léptem a sráchoz.
"Hogyan neveztél?" morogtam.
"Lányosnak." mosolygott féloldalasan és keresztbe rakta a kezét.
"Harry, ne csi-" de mielőtt Louis befejezte volna a mondatát, bevertem egyet az öklömmel a fickónak, amitől a földre esett. Hallottam Lauren nyöszörgését, ami elvonta a figyelmem, és a srác felállt, majd rámnézett.
"Mondd ki még egyszer."
"Lányos." mondta gúnyosan. Ütöttem egyet a hasába amitől ismét a földre hullott.
"Niall elvitte Laurent. Liam, Zayn! Segítsetek levakarni Harryt a srácról!" kiáltotta Louis, mikor már több alkalommal ütöttem meg a fickót.
"Harry, elég!" fogtak le a srácok, majd húztak arrébb.
"A rohadék lányosnak hívott." csattantam fel és a saját lábamra álltam.
"Jó, de ezt nem azt jelenti, hogy addig kell verned, amíg ki nem vered belőle a szuszt!" világosított fel Zayn. Lehajtottam a fejem és a fehér converse cipőmet kezdtem kémlelni.
----------------------------------------------------------------
Nemsokára új rész! Jó olvasást! ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése